13. Fejezet

Húú... először is srácok, meg szeretném köszönni ezt a rengeteg megtekintést! 1100! Az rengeteg.. el sem tudom képzelni hogyan jött össze ennyi! :O másodszor, ne haragudjatok, de ez most ilyen töltelék rész lett... a történet nem halad sokat vele, de én azt mondom, hogy kell azért ilyen is néha... :D
Na nem is húzom  szót! A pirinyó kérés az az lenne, hogy mindegy mit, akár egy szmájli is elég de aki olvassa az egy kommenttel megörvendeztethetne :D <3 aki meg szokott annak most külön köszönetem nyilvánítom <3 nem tudom hogy mondtam e de IMÁDLAK TITEKET :D mindenkit, még aki semmi bizonyítékot sem hagyva titkon olvassa eme blogot <3 <3 <3
Ja egyébként sikerült azt az izét kitennem vagy mi? xd 






/Angel szemszöge/

Már egy jó ideje meredtem magam elé, mire észbe kaptam, hogy rég kiment. Inkább neki láttam a bőséges reggelimnek. Még csak most jutott el az agyamig, hogy milyen kedves volt, hogy ágyba-reggelit hozott nekem. És nem is akármilyent. Csodálkoztam is, hogy a tálcán hogyan fért el ennyi minden. Volt kakaó,pirítós, rántotta, még kalács is, méz nutella és vaj. Lehet hogy nem tudta mit szeretek... Bár már egyszer ettem nála reggelit. Mindegy is...
Evés közben töprengtem. Érdekes, hogy mostanában mindenen rágódom, és a felmerülő kérdéseimre sosem találok egy értelmes, vagy reális választ sem. De a megválaszolatlan tények számai csak nőnek a fejemben, és egyre nagyobb káosz uralkodik elmém színterén. Ahogy viszont kapok egy kis gondra valami viszonylag a helyzetemhez mérten logikus választ az maga után vonz újabb kérdéseket.
"Mi az a TFW? Hogyan kapcsolódik a szüleimhez? Miért tették ezt velem azok, akiket eddig azoknak hittem, akik mindentől megvédenek? Miért vadásznak bennünket ezek a bizonyos angyalvadászok? És ezeknek egyáltalán mi az értelmük? Ki vagyok én?"
Az utolsó kérdés foglalkoztatott talán a legjobban... Nem tudtam semmit sem magamról. "Mik ezek a szárnyak, és hogyan kell használni őket? Egyáltalán lehet őket? Vagy csak vannak? De akkor minek vannak?"
Egyre csak kavargó folyamot alkotnak a talányok... Talán csak az árral kéne sodródni, és nem törődni semmivel sem... De sajnos nem ilyen egyszerű... És hiába tudok meg dolgokat, a kitöltetlen űr, csak egyre nő... új kérdéseket szövögetek, amikre a válaszok ismét újakat teremtenek...

Lassan megettem majdnem mindent ami kis fehér tálcán volt. A hasamat már színültig éreztem. Indultam volna automatikusan fogat mosni, normális utcai ruhákba öltözni, de ekkor elmémbe hasított az a tudat, hogy nem otthon vagyok... "És talán már sosem lehetek..."
Kikászálódva az ágyamból gondolkozóba estem , hogy most mihez is kezdjek. Meztelen lábfejemre pillantottam, majd végig néztem magamon, és tudatosult bennem, hogy a tegnapi fehérneműim és egy idegen póló ékeskedik csak rajtam. "De hogy került rám? Harry... átöltöztetett? "
Hirtelenjében arcomba szökött a gondolat, hogy a fiú adta rám a hosszú és fekete pólót.
Magatehetetlenül álltam, és egy megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába... Meredtem magam elé, és játszadozni kezdtem az emlékekkel és gondolatokkal... "MIT MŰVELEK?"
Kínosan éreztem magam, és inkább elindultam az ajtó fele.
Egy idegen folyosó féleségre értem. Pár nonfiguratív kép lógott csat itt-ott a tiszta , fehér falakon. Olyan modernek tűnik első látásra ez a ház, bár nem sokat láttam belőle.
Kijjebb merészkedve , végig mentem a parkettázott helységen, majd egy nappali féleségben értem. Itt is a friss színek domináltak, főleg a fehér . Halvány sárga kanapé volt a szoba közepén , előtte egy modern tévé, kis dohányzó asztalka , a bézs garnitúra részeiként szolgáló két fotel, és puha fehér szőnyeg körkörös világos szürke mintával.
Az ház többi része is követte ezt a stílus. Főleg a világos, halványabb és letisztultabb formák jelentek meg, és keveredtek a modern háztartási ezközök hangulatával. "Harrynek jó ízlése van! "

Éppen a kanapén foglaltam helyet, és az egyik díszpárnát kezdtem unalmamban piszkálni, mikor az előszobából egy ajtó óvatos nyitódását és záródását hallottam, majd pár szatyor halk zörgését. Tompa léptek zaja szűrődött egyre hangosabban felém, majd belépett a göndörke a helységbe, kezébe mindenféle reklámtáskával, színültig töltve ételekkel, és mindenfélével.
- Oh, helló!  - kapta rám kissé meglepett tekintetét.
- Szia!
- Egy pillanat, csak lepakolok! - fordult meg hirtelen és valószínüleg a konyhába sietett.
Gyorsan vissza ért, és a dívány mellet megállt.
Egy ideig csak nézett rám. A szótlanság kínos csendje kezdett bontakozni közöttünk, mikor a kérdéseim záporozni kezdtek a fejemben. De valami nagyon zavart.
- Harry.... szóval...  egy kérésem lehetne...?
- Hmm?
- Szóval... kaphatnék valami nadrág féleséget?
- Oh persze! Gyere! - kapott hirtelen fejéhez majd maga után legyezve már indult is a szobák fele.

Beérve egy idegen szobába, azonnal a szekrényhez sietett és egy ki ideig kémlelve a tartalmát kivett egy fehér pólót és egy fekete szűkített farmert.
- Ezek valószínüleg nagyok lesznek rád... de egyenlőre nincs más ami méretben közelebb állna hozzád... Talán el tudsz jönni majd használhatóbb ruhákat is venni ezekben... - tartotta felém az imént kivett ruhákat.
- Köszi!- ragadtam el tőle a ruhákat, majd kilépve a folyosóra igyekeztem megtalálni a fürdőt.
Hamar meg is lett, mert -feltételezem- Harry szobájával szemben volt.
Gyorsan beiszkoltam.
Hirtelen elém tárult egy tükör, melyben láttam magamat. Elborzasztott a látványom... Karikás szemek, kócos haj, és közelebb lépve a csap felett lógó tárgyhoz még az apró sebeket és karcolásokat is láttam magamon mindenhol.
Inkább próbáltam nem szörnyülködni magamon és gyors tempóban levetkőzni és lemosni magamról azt ami tegnap rám ragadt.
Bár reménykedtem hogy a forró víz, és a mindent elhomályosító gőz nem csak a testem összes szennyét, hanem lelkem is kissé megtisztítja és megnyugtatja a hirtelen történt megrázó eseményektől.
Lassan a tejfölköd szerű pára mindent beterített és fehér fátyol mögé rejtett. Lehunytam a szemeim, és vissza pörgettem az emlék képeket a fejemben az elmúlt pár hét történéseiről... El sem merem képzelni még mi várhat rám, ha ezalatt a semmit mondó idő alatt az életem ennyire gyökeresen fel tudott fordulni... És még hányszor fog? Lehet hogy kiderül, hogy titkon egy sikerfilm forgatásában veszek részt, ahol a főszereplő a végén arra ébred hogy az elmúlt esetek sokaságát csak egy élethű és hosszú ideig tartó álomvilágban élte meg...
De akármennyire is szerettem volna felébredni, én nem tudok hova... A rideg , és hozzám különösen kegyetlen világban élek.

Lassan elzárva a csapot kiléptem a forró víz által előidézett ködbe, és gyorsan megtörölköztem, majd a kölcsönbe kapott ruhákat magamra öltöttem.
A póló, még csak-csak állt valahogy rajtam, talán Harryn ez egy feszülős pólóként szolgál, nekem meg inkább egy tunika ként. De a nadrág sehogy sem volt jó... a szárai szó szerint fél méterrel hosszabb volt, a dereka lógott rajtam... És a képem eléggé röhejesen festett... Úgy néztem ki, mintha egy kislány kirámolta volna az édesapja ruhás szekrényét, és magára aggatta volna a talált ruhákat...
Óvatosan feltűrtem a fekete anyag szárait, hogy ne lépkedjek rajta, majd a forró és nedves levegőből a hidegebb folyosóira léptem.
Kicsit megijedtem, ahogy a szemközti szobaajtónak dőlve , karba tett kézzel valószínüleg rám várt a göndör hajú fiú.
- Hát a felső elmegy.. de a nadrággal kezdeni kéne valamit.... - szólaltam meg .
- Talány egy övvel nem csúszna le folyton... - vetette fel az ötletet majd eltűnt hirtelen a hálójában, és egy barna, kopottas bőrövvel tért vissza a kezében.
Kezembe nyomta. Gyorsan bevezettem az övtartókba, majd meghúzva az övet már kényelmesebb volt a nadrág.
- Indulhatunk? - kérdezte, egy pici sürgetéssel a hangjában.
- Igen... - válaszoltam, majd eszembe záporoztak a kérdéseim ismét, amin már ébrenlétem óta szinte folyamatosan rágódok. - Harry... közben el mondanád hogy mi a fene folyik itt? - böktem oda olyan hirtelenséggel, hogy még magamon is meglepődtem. - Azt ígérted tegnap, hogy mindent elmondasz, hogy  most miért kellet mennekülnünk! Mégis miért? Azaz miért akarnak a szüleim megölni? És mi az a TF...
- Jó-jó! Nyugalom! Mindent elmondok szépen, sorjában, de ne egyszerre kérdezd!- Csillapított le.
Közben megérkeztünk a ház bejárati ajtajához, és már ki is libbentem rajta, Ő meg bezárta a nagy, barna ajtót.
Kívülről is szép, és takaros kis ház. Belülről nagyobbnak tűnt. De szerény és átlagos, földszintes otthon, ami tényleg tökéletes arra, hogy az ember meghúzza magát , akár több időre is!
- Szóval... Mit szeretnél tudni? - nyomott meg egy gombot a kulcstartóján, mire a nem messze álló fekete telepjáró egy halkat pittyant.
- Először is... miért üldöznek ... a szüleim? - egy kissé megremegett a hangom az utolsó szónál.Nyelnem kellet egyet. Még mindig fájt a tudat.
Közben beszálltunk a járműbe és a kulccsal gyújtást adva a motor felremegett és lassan elindultunk.
- Ezt már mondtam... hogy, angy...
- Igen, tudom hogy valamilyen vadász az apám meg informátor az anyám... de miért 'engem' üldöznek? Nem számít nekik az a sok év, amit együtt töltöttünk? Hisz az anyám nevelt fel, és az apám... - itt elcsukott a hangom. Inkább csak a választ vártam. Nem igen szerettem volna részletezni a fájó emlékeket.
- Mert a TFW azt az utasítást adta nekik... - a szám kérdőre nyílt de folytatta - és tudom hogy most azt akarod kérdezni, hogy mi az a TFW. The Free World. A Szabad Világ. ez egy olyan titkos szervezet melyet gazdag fejesek, politikusok.. szóval mindenki aki gazdag szervezett.Azért, hogy az angyalok népét ... megsemmisítse... Nem tudom miért kell ezt tenni sajnos... És ők ennek a tagjai. Aki részesei ennek a borzalomnak, azok nem léphet ki többé. Valaki ebbe születik, valaki bele sodródik, de mindegy ki vagy és honnan jöttél, ha ellen szegülsz meghalsz... - az utolsó szót már olyan halkan mondta, hogy a motor búgása kissé elmosódottá tette.
Merengőnek és kissé kétségbe esettnek  látszott, mintha a saját szavait ugyan úgy hallotta volna mint én. Vagy éppen rá döbbentette volna valami szörnyűségre, de ezt egy maszk mögé bújtatta, ami szinte mindig rajta van.
- Ez... undorító...
- Igen, az... - tekintetét egy másodpercre mintha lesütötte volna, de a következő pillanatban ismét az útra koncentrált.
Egy kicsit én is eltöprengtem. Egy jól megrendezett színjáték lett volna az életem? Vagy csak közben lettek tagok? De egyáltalán ki képes belépni egy ilyen rendszerbe? Ki akarná a másik mészárlását?
És akkor miért láttam anyámat félni? Ezt is tanítják? Rideg és érzelem mentes gyilkosokat képeznek akik mesteri színészek is?
Lehetetlen, hogy az anyám megjátszotta volna... Emlékszem már az első angyalokkal kapcsolatos híreknél is megborzongott.
Nagyot sóhajtva emeltem újra a fiúra a tekintetem. Hanyagolni akartam a témát, és a hangjában az előbb felfedeztem azt , hogy ő sem szívleli annyira... Inkább elterelem másfele a kérdéseimet.
- Harry... Emlékszel...Mikor az esős napon...- ekkor kerek szemekkel rám pillantott. Ijedtséget véltem felfedezni benne. De folytattam. - mikor este.. szóval előhívtad a szárnyaim... Azt ígérted megtanítod hogyan irányítsam őket... - arcvonásai, mintha kő esett volna le szívéről, rendeződtek, és válaszra nyíltak tökéletesen ívelt ajkai. "Ezt most komolyan gondoltam? "
- Hát, valahogy lehet kontrolálni biztos... De őszintén nem jöttem rá ,hogy Te hogyan tudnád el hívni őket. Csak azt tudom hogy hogyan lehet másnak.
- Oh...
- De minden esetre nem otthon kéne gyakorolni. Tudok egy helyet. Majd talán holnap vagy holnap után elmehetnénk oda.
- Jó...

Az út már nem sokáig tartott. Egy hatalmas épület előtt álltunk meg. Egy pláza szerűség volt. Több emeletes, mindenféle színesen világító neon plakátokkal.
Kiszálltunk a kocsiból, és közelebb érve az épülethez még hatalmasabbnak tűnt a monstrum. Belépve azonban felcsillant a szemem. Mindenféle bolt hálózatok terültek szemem elé. Parfümös és illat mintás standok bukkantak fel itt-ott, vagy éppen egy büfés bodega.
Mi a második emeletre tartottunk egy mozgó lépcső felé, mikor is egy éles és hangos kiáltás csapta meg a fülem. Talán nem is kiáltás, hanem valami hívogató, csalogató féle. Elpillantva oldalra egy színes és neon színű ruhákba öltözött lány , egy halom szórólapot tartogatva a kezében állt a helység közepén.
A szememet a ruhái vibráló színei vonzották, és lábaim szinte automatikusan indították felé, hogy megtudja mit is van ott.
Harry észre sem vette, hogy elkolbászoltam mellőle, és eltűnt a hátam mögött a tömegben.
Én a lány felé vettem az irányt. Közelebb érve észre vettem, hogy a háta mögött egy plakát vagy valami papír emelvény áll.
"AZ ÉV BULIJA! NE HAGYD KI HA SZERETED A KALANDOKAT. VADÁSZ FIÚKNAK ÉS ANGYALI LÁNYOKNAK!" -állt hatalmas virító betűkkel rajta.
Hírtelen egy hatalmas vágy árasztotta el a testem. "Minden képen el kell oda mennem!"
Végül is , mi rossz lehet egy kis kikapcsolódásból? Már nagyon rám férne.
Miközben utat törtem a rikító ruhás lányhoz , már elmémbe kúsztak egy átlagos buli képei.
Dübörgő zenére ritmikusan vonagló tömeg. Fülledt levegő melyet fullasztó füstös illat tölt be és a párolgó alkohol mámorító párája. Az izzadt testek egymáshoz tapadva dörgölődnek egymáshoz. Jó is lenne egy ilyenen egyszer részt venni. Sosem voltam még ilyenen. Ginával,Zackel és Benjivel terveztünk a nyáron , hogy elmegyünk egy ilyenbe. Felmentünk volna a közeli nagyvárosba.
De már a bűntudat, hogy ott hagyta őket is a veszélyes szüleimmel nem tudott elhatalmasodni mert a lány, aki a hirdető lapokat a kezében tartotta oda lépett hozzám.
- Helló!  Van kedved eljönni egy beöltözős buliba?
- Egy milyen?
- Egy beöltözős party. Ingyenes a belépés, csupán annyi a kikötés, hogy minél ijesztőbb vagy éppen szexibb ruhában lehet csak belépni. Nincs kor határ,akárkivel jöhetsz, feltéve, ha megfelel a követelményeknek!
- OH! Ez nagyon jó hangzik! - csillant fel a szemem a hallottakra. "Még Harryt sem kell rávennem, ha nincsen kor határ!"
- Tessék! Itt egy szóró lap! Azon rajta van minden! Egyébként Felicity vagyok! És és is ott leszek! Ha gondolod meg is kereshetsz! - vetett rám egy széles mosolyt a lány.
- Ott leszek! - válaszoltam hasonlóan sziporkázó vigyorral.
De valamiért egy felismerés elárasztotta az elmém.
Mikor kijjebb léptem a tömegből, gondolkozóba estem. "Valahonnan ismerős nekem ez a lány..."
Hosszú és barna loknijai voltak. Bár itt-ott volt benne pár színes tincs, nem nagyon dominált. Sziporkázó zöldes szemei voltak, és egy megmagyarázahtatlanul is merős mosolya. Olyan mintha láttam volna már valahol, de mégsem rajta. "Ez így nagyon hülyén hangzik. Láttam már valahol de nem Őrajta... Bizarr!"
Gondolkodásom hírtelen egy tompa kiáltás törte meg valahonnan mellőlem, majd egy erős kéz szorította meg a vállam. Ijedhen néztem a "támadóm"felé, de megnyugodtam mikor szembesültem vele , hogy ki az.
- Angel! Hova a fenébe tűntél? Egyszer csak azt vettem észre , hogy nem vagy mellettem! Tudod hogy mekkora bajod eshetett volna? - vette idegesen a levegőt.
- Ne haragudj, csak...- néztem a kis színes fecnire a kezembe, melyen csak egy dátum, és egy helyszín állt, meg egy időpont.
Nem akartam, hogy tudjon a kis tervemről, mert ha ezt a kis "eltűnést" is így reagálta le, valószínüleg nem engedne el ebbe a buliba. És róla pedig nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen partiba el jönne. "Harry és a beöltözés? Cöhh!" Kuncognom kellet a gondolatra.
- Most meg mi van? - förmedt rám.
Erre csak megráztam a fejem , majd a kölcsön nadrág zsebébe süllyesztettem a kis , élénk színű papírt.

A vásárlás további részében nem történt különösebb dolog. Rengeteg nadrágot , felsőt, cipőt vásároltunk. Talán még ott volt érdekesebb a dolog, mikor a bukszáját bele nyomta a fiú a kezembe és azt mondta "Amíg én elmegyek még nézelődni, te addig menj be ebbe a boltba és vegyél azt a mit gondolsz!" és egy női fehérneműs kereskedésre mutatott. Ezen elvigyorodtam.
Ezen kívül semmi érdekes sem történt.
Miután a végeztünk a bevásárlás nagyjával, a kocsiba bepakoltuk a szatyrok tömkelegét és elindultunk.
Az úton csak a monoton motor zúgás, és néhány kocsit elsuhanó hangját lehetett hallani. Egy kérdés újra megfogalmazódott mennem.
- Harry... -kezdtem bele bátortalanul.
- Tessék? - válaszolta rezzenéstelen arccal.
- Mi történt tegnap este, az az éjjel?- mondtam, és a rossz emlék képek az elmém felszínére törtek. - Mikor... egyszer csak... nem tudom...
- Egy tapasztalatlan angyal vadász próbált elvinni valószínüleg egy kutató bázisra... De észre vettem, és könnyedén elintéztem. - arca ugyan olyan érzelem mentes volt.
- H-hogy érted, hogy 'elintézted' ?- kerekedtek ki a szemeim a szó hallatára.
Erre már nem válaszolt, csak bekanyarodott abba az utcába ahonnan elindultunk.
Nyomasztó volt az a gondolat, hogy megvert egy másik embert. Valahogyan sosem nézném ki Harryből a brutalitást... De azok a fegyverek is erre utalnak.
Reménykedtem, hogy nem ölte meg az a férfit.
Furcsa remegés, vagy inkább idegesség terjedt a testemben, ahogy a mellettem ülő fiú meredten és mozdulatlan nézett barna bejárati ajtajára.  Annyira mozdulatlan és ijesztő volt, hogy nem mertem megszólalni, és kérdezni tőle, hogy mi történt. Ha történt e egyáltalán valami.
Hirtelen mozdulattal vágta ki maga mellet az ajtót.
- A francba! - kezdett rohanni az otthona felé, majd szinte betörte az ajtót. Furcsa, de ő nyitotta ki, mintha be se lett volna csukva. Nem láttam, hogy kulccsal babrált volna előtte...
A kábulatól kissé mozdulatlanságból hirtelen én is kitörtem és gyorsan a göndör hajú után rohantam.
Beljebb löktem az ajtót,
Az elém táruló ház teljesen nyugodt volt, és minden ott van ahol hagyva lett. De a levegőben egy félelmetes és nyomasztó érzés vegyült. Megmagyarázhatatlan volt a dermedt légkör.
Elbotorkáltam a nappaliig, ahol szoborrá dermedve találtam Harryt. Mintha szellemet látott volna.
Óvatosan közelebb léptem hozzá, és valamit tartotta a kezében, és meredten nézte azt.
Lábujj hegyre állva, sem láttam mit tarthat a kezébe. Valami fehérnek tűnt , írással rajta. Lehet elfelejtett valamit venni. De azt nem hiszem hogy ilyen aggodalommal reagálta volna le.
Lágyan végig simítottam a fiú megfeszült kezén, mire össze rezzent, mintha megijesztettem volna.
- Jól vagy? Minden rendben? - kérdeztem.
- Aha! Minden! - vágta rá, gyanúsan .
Elviharzott a konyhába.
Egy ideig tanakodtam, hogy most mihez is kezdjek. Végül úgy döntöttem, hogy kinyomozom, hogy mi a fene ütött Harrybe.
Miután kijött a konyhából, besurrantam. Körbe kutattam a helység minden zeg-zugát, valami szokatlan után kutatva. De a frissen feltöltöht hűtőn kívül nem találtam semmit. Minden tiszta és makulátlan.
A sarokba állított szemetes kukára tévedt a tekintetem utolsó mentsvárként. Megpillantottam benne, egy összetépett lap arabjait, ami épp úgy fehérlett,mit amit kezében láttam meg a fiúnak. Halkan, hogy a szemetes kukába helyezett műanyag zacskó ne zörrenjen meg, kiszedtem a darabokat.
A konyha pultra helyeztem őket, majd kiraktam nagy nehezen egy szöveget. Kiséé hiányos volt, és nehezen kivehető mert már kissé elázott a papírt.
"Hiába bujkáltok Styles, mindenhol meg foglak találni benneteket!     - F. "