1. Fejezet

Ne haragudjatok, hogy ilyet teszek,meg ígérem, hogy többet nem lesz ilyen, de a bevezetőn egy pindurkát muszáj volt a történet miatt változtatni! Tudom hogy nem szabadna , de szükségeltetett! Sorry!
Még annyit szeretnék a legelején elmondani, vagyis inkább kérni, hogy láttam  pár ember rátalált a firkálmányomra,(persze ezt tudom, hogy nem azt jelenti hogy innentől kezdve követnek vagy mi  xd )  és mindenképpen szeretném azt, ha egy lélek valahogy ide téved kommentelne, mégis milyen a blog!(akár ha el sem olvassa és ír már az is lenne valami <3 ) Folytassam-e vagy ect. Jöhet hideg, meleg bármi! Csak pár szóval! Fontos lenne <3 köszi :* <3



/Angel Willis szemszöge/

A nap forrón perzselte a pici városkánkat. A nyári szünet nem régiben tört ki. Éppen azon gondolkodok, hogy a közeli tóhoz le kéne kerékpárral tekerni ,mikor hangos csengetés ütöttem meg fülemet. Anyu kikiabált a konyhából, hogy nyissam ki az ajtót mert ő nem ér rá, nem hagyhatja ott az ételt a gázon őrizetlenül. Kelletlenül csoszogtam kinyitni a váratlan látogatónak a kaput.
Se köszönést ,se semmit nem kaptam, hanem azonnal berontott a kis csipetcsapatunk a házamba. Már hiányzott az iskolai bandánk de nem ép ilyen látogatásra vágytam! De hát Benjamin, Gina és Zack már csak ilyenek...
- Agnel! Angel! olvastad a mai újságot?- pattogott Benji a képembe.
- Nem én olyat nem szoktam tudhatnád! Mire van a Facebook?- nevettem.
- De volt benne egy cikk egy angy...- kezdte volna de félbe szakítottam.
- Hagyj már a gyerekes butaságaiddal! Angyalok nem léteznek!!!!!! - oltottam le a barátom.
- Ezt tényleg el kéne olvasnod Ang... - szólalt meg végre Gina
- Mert? - hitetlenkedtem.
Csak a kezembe nyomták a papírt és jobb híján olvasni kezdtem. A címlapon egy fickó volt a hátán hatalmas fekete szárnyakkal és amennyire a cenzúrázásából ki lehetett venni vérben feküdt... Ez eléggé morbid...
             ~A  mai nap megoldódott az angyal rejtély! Az utcán egy brutálisan meggyilkolt testet találtak  a Nowhereshire-re vezető főút mellett! A tetemet elszállították mert rengeteg ember vette körül. Nagy rémületet váltott ki. Egy fiatal pár éppen a várost hagyta el amikor a nő a kocsiból észrevett valamit az út menti növényzetben. Megálltak és kiszálltak a járműből. "Amy hatalmasat sikított mikor közelebbről megnézte a holttestet és látta hogy a vérben fekvő férfinek kettő hatalmas, sötét szárnya van..."-mondta a nő párja ,Bob.
  Ezután orvosok csoportja vizsgálta meg a testet és be bizonyosult hogy nem csak egy brutális tréfa ami az angyal észlelések alapján készült. A világ még nem készült fel ezekre a teremtményekre! Egyenlőre többet nem lehet tudni az ügyről , de annyi biztos... AZ ANGYALOK LÉTEZNEK!!! ~Megdöbbenve álltam pár percig magam elé bambulva. Ez biztos valami tréfa! Egészen biztos hogy csak szemenszedett hazugság! A média sok hülyeséget összehord! Már annyiszor hangzott el az hogy UFO-t vagy egyéb szörnyeket találtak.. ez miért lenne igaz? 
- Ez baromság... Angyalok nem léteznek! - álltam ki továbbra is az állításom mellett.
- De gondolj bele... nagyon sok helyről érkeznek ilyen jelentések, és most találtak is egyet!- mondta Zack, aki egészen eddig nem szólalt meg.
- Már te is kezded?- akadtam ki. Eddig ő is azon az állásponton volt mint én...
Még vitatkozhatnánk tovább is de lezártam a témát azzal ,hogy felvetettem azt az ötletet , hogy menjünk el a közeli fagyizóba, majd az eredeti ötletemhez híven a tóhoz fürdeni. Természetesen mindenki bele ment és haza indultak készülődni. Majd a fagyizónál találkozunk!

***

Hiába próbáltam kiverni a fejemből azt a szerintem hamis hírt , hogy találtak egy angyalt, de nem megy... A biciklimmel majdnem lehajtottam az útról, annyira elmerengtem.
Nowhereshire a szomszéd város... Nagyon közel a mi kis Madshire-ünkhöz. Talán meg lehetne nézni mi van arra felé.
A bicigli út mellet van egy erő, melybe valahol az út felénél bevezet egy földút.  Innen nincs messze, nem sokára oda érünk.
- Srácok... talán mégis megnézhetnénk azt az utat... Tudjátok,hogy mennyire butaság az egész! És hamis! - vetettem fel az ötletet.
- Nahát -nahát! Angel mégis csak hiszel nekünk? Meg az újságnak?- gúnyolódott Benji.
- NEM! Csak érdekelne mi is van ott!- védtem magam.
Igazság szerint nagyon is a fejembe fészkelte magát az egész sztori! Valamiért késztetést éreztem arra, hogy megnézzem, és utánna járjak ennek! Nem hiszem, hogy igaz , de böki a csőröm az ügy!
Megelőző bejelentés nélkül lefordultam a főútra vezető erdei ösvényre, ahol rengeteg kerékpáros jár, a friss levegő miatt.
A többiek utánam kiabálva értetlenkedtek, hogy mégis mit művelek, mert a tó nem erre van. Csak hátam mögé ordítva tájékoztattam őket, hogy jöjjenek utánam. Úgy is én vezettem eddig a sort!
A zötykölődős úton ahogy haladtam ,a fák között beszűrődő napfény valamin megcsillant. Hirtelen fékeztem le a járművem, és társaim szidkozódva követték a példám mert majdnem egymásnak mentek.
- Angel igazán mellőzhetnéd ezeket az idióta húzásaid!- morgolódott Gina
- Cssshh! Inkább ezt nézzétek! - csitítottam le és közelebb mentem a csillogás forrásához.
A gaz közé volt esve egy kis kopottas ezüst medál, melynek lánca el szakadva csüngött rögzítve a kis tárgyhoz. Kézbe véve csodáltam. A földet óvatosan törölgettem le róla a pólóm sarkával, és úgy szemléltem tovább. Régies medál , már kissé patinás külsővel. Apró csipke szerű fémciráda díszítette az oldalát. A szélén véletlen benyomtam valamit és ketté pattant a kis ékszer. Óvatosan kihajtva a belsejébe a két oldalán fekete-fehér  képek díszelegtek. Egy kis, göndör lányról és göndörke fiúról.
A fotók eléggé megvoltak kopva és réginek tűntek már. Széleiket a medál rozsdája már megfogta de még így is gyönyörűen ki lehetett venni mit, azaz kiket ábrázol .
Barátaim körbe állva csodálták velem együtt a kis tárgyat.
Természetesen Zack  megkérdezte hogy mi az de egy nyakleves kíséretében megkapta a választ, hogy ugyan annyit tudunk mint ő.
Nem igazán gondoltam túl a dolgokat. Biztos valaki erre járt és leesett a nyakáról. Bár a lánc, mely tarthatta elég erősnek tűnik, lehet hogy valaki vagy valami leszakíthatta. De nem kell túlkombinálni . Csak egy medál és kész, amit valaki mikor erre járt és elvesztett! Talán majd haza érve beviszem a rendőrségre és leadom a talált tárgyak osztályán.
Zsebembe csúsztatva a tárgyat , újra vissza ülve biciklimre hajtottam a célomhoz. Az útra kiérve már meg is láttam egy lezárt szakaszt és rendőrkocsikat. Való színűleg ott történhetett az újságban olvasott eset.
Megközelítve egy rendőr mutogatott nekünk, de nem nagyon értettük. Közelebb érve megállított úgy 10 méterre a lezárt szakasztól.
- Elnézésüket kérem , de az út le van zárva és a helyszínt sem lehet megközelíteni!- szólt ránk a kövér pacák , rendőr ruhában.
Hiába próbáltunk bejutni nem ment. Kikukkantva a hústorony mellet nem sokat láttam, de tisztán kivettem egy vörös foltot az úton. Ezt észrevéve hatalmas keménységgel utasított arra a korosodó férfi , hogy hagyjuk el a helyszínt. Letörten hajtottuk vérgre kérését. Kissé sokkolt a gondolat, hogy tegnap megöltek valakit arra, és az a vörös szín a főút szélén vér lehetett.
A szakaszon visszafelé ismét megpillantottam valamit.A beton szélén a távolban hosszúkás, könnyű dolgot söpört a szél. Begyorsítva követtem azt, míg meg nem akadt egy bokorban . Előre sietve tekertem a tárgyhoz. Barátaim ismételten érthetetlenkedve kiabáltak utánam , hogy mi ez a siettség. De rájuk sem hederítettem.
Közelebb érve elhűlve tapasztaltam, hogy ez egy hosszú és hatalmas toll féleség. Bevárva a többieket, zavarodott fejekkel álltam szemben.
- Nézzétek... - merészkedtem a tárgyhoz közel. Kiemelve a növényzetből borzongva mutatta a hosszú, kecses fekete dolgot barátaimnak.
Mikor  végig húztam a selymes felületet libabőr futott végig a testemen. Bíztam benne , hogy valami hatalmas madárféleség ejthette le, de tisztában voltam vele, hogy ilyen hosszú tolla még a legnagyobb sasoknak sincs. Valamiért a rosszullét kerülgetett, és félelem járt át. Megmagyarázhatatlan hatással volt valami rám... Nem hiszem hogy a tárgy mely a kezembe tarok. Hogy is lehetne az? Talán a meleg...
Megszédülve ültem le a hűs fűbe , és a  fák árnyékába.
- Angel jól vagy? - kérdezte aggódva Zack.
- Persze! Csak valószínűleg a meleg... - adtam a legjobbnak tűnő választ.
Mi után ittam egy korty vizet jobban lettem.
A többiek is tanulmányozták a tollat. Ugyanúgy zavarodottan, tanácstalanul nézték, mint én.
- Ez egy angyal toll!- állapította meg Benji.
- Ne butáskodj! Hányszor mondjam el, hogy nem léteznek azok??? - adtam talán már nem annyira magabiztos választ. Mi más lehetne ilyen...rendkívüli?
- De melyik madárnak van ilyen hosszú tolla? - tette fel a kérdést Zack.
- Nem tudom, de nem is érdekel... Inkább menjünk a tóhoz, mert felforr a vérem ebben a hőségben!-zártam le és indultam a biciklimhez.

***

Este, nyugtalanul forgolódtam az ágyamban. Nem tudtam el aludni, a nap történései keringtek a fejemben. A toll, a medál és az újságcikk. Vajon ha léteznek... és az a férfi , vagy nő...tudom-is-én-től hordhatta a szél odébb? És mi azt találtuk ott?
Előhúzva az ágyam alól laptopom, beírtam a keresőbe azt hogy 'angyalok'. Rengeteg képet és cikket dobott ki.
Sokat keresgéltem, de mindegyikben  ugyan azt tudtam elolvasni. Csak leírást tudtak adni az észlelések alapján. 'Hatalmas fekete szárny'...
Néhány lapon olyat is olvastam, hogy ezek a teremtmények, vérszomjas lények, emberekre vadásznak, de ez eléggé abszurdnak tűnt... Ha már fekete angyal, akkor biztosan öl is? Érdekes gondolatok, mikor létezésükben sem hiszek...
Egyetlen egy oldalon találtam valami érdekeset... Azt írta, hogy ezeket a teremtményeket bizonyos emberek vadásszák a tudomány és egyéb más cél érdekében. Itt sem adtak részletes leírást, de a semminél több.
 Az órámra nézve azt tapasztaltam , hogy az egész éjszakát elütöttem az értelmetlen böngészésemmel az angyalok után. Még mindig nem hiszek bennük...
Inkább lefeküdtem és pár órát próbáltam aludni. De nem tudtam még így sem sokat. Kattogott a tötréntek miatt az agyam, és nem hagyott pihenni. Értelmét ne láttam a plafont bámulni ,ezért lementem a nappaliba és édesanyám találtam ott aki mereven nézte a tévét. Hány órát forgolódhattam ???
                 "...de ez még semmi! A tegnapi sokkoló hír  az emberekben nagy zúgolódást váltott ki! Rengetegen rettegnek eme fekete-szárnyas lényektől. A tudósok sem értik hogyan lehet valakinek szárnya, és ezek után kutatnak. De erre ráadás , hogy a világ különböző pontjain is találtak már hasonló testeket, csak rosszabb állapotban. A tegnapi Nowhereshire-i tetemet még az orvosok vizsgálják, de nem derült ki semmi azon kívül ami tegnap, hogy igazinak nyilvánították. Egyenlőre senki nem tud többet ezekről a lényekről, de az már kezd bebizonyosodni, hogy léteznek az..." Az utolsó mondatot már nem tudta anya befejezni ,mert elkapcsoltam a tévét.
A nő mereven nézett maga elé és hosszasan gondolkozott valamin.
 Azt tudni kell anyámról, hogy nagyon vallásos, és mikor ezekről először hallott ugyan azt váltotta ki az belőle mint  a többi emberből. De nem értem miért kell félni, még akkor sem ha ezek léteznek! Engem nem ijeszt el egy fekete szárny, és van egy olyan érzésem, hogy nem is gyilkosok, vagy vérengző fenevadak...

Bevezető

A történet egy Angel Willis nevű lányról szól és Harry Stylesről, aki az angyal vadász. Itt nem létezik 1D, csak Harryt "kölcsön vettem" a bandából.
Nem szeretnék senkit sem megsérteni, vagy hogy azt higgyék nem szimpatizálok Harryvel, mert a karaktere kicsit durva. (Oh.. pont , hogy imádom :) )



/Angel szemszöge /





    A történetem ott kezdődött, mikor a médiába berobbantak azok a hírek, miszerint egyre több helyről érkeznek bizonyos beszámolók szárnyas emberekről. Persze ezeket betudták olyan megmagyarázhatatlan jelenségeknek , mint az UFO-k és egyéb kitalált figurák, amikből milliárdos kaszasikereket gyártottak az ügyes filmrendezők.
De azokkal a filmekkel ellentétben mi igen is létezünk!
Titokban kellet volna tartani, amíg csak lehet, de kiszivárgott a világunk létezése. A köznép rémülettel figyelte az újságokba bekerülő egyre több képet olyan teremtményekről melyeknek hátából éjfekete szárnyak növekedtek ki.
    Azt hinné az ember , hogy felnéznek ránk, mint Isten küldötteire, hisz az angyalok azok, de nem. A szárnyaink színe miatt elítélnek, és az ördög művének titulálnak bennünket, akik a romlást hozzák a mindenható által megteremtett tökéletes világra. Az emberek félnek tőlünk, és hiába próbálják csitítani a népet, hogy csak ősi legendák vagyunk, már tagadhatatlanul kitudódott.
Egy szervezet,a TFW (The Free Word)   vadászokat képzett arra a célra, hogy kiiktassanak bennünket.
Nagyon nehéz lett az élete annak aki egy ilyen testbe születik.  Nem tudunk hová rejtőzni a mészárlás elől. Sokan választják azt , a biztonságosabbnak tűnő utat, hogy a csatornába vagy az erődbe bújnak, de hamar megtalálják az ezekhez hasonló menekülőket. A legtöbben a normális életüket választják, ahol az emberek közé beépülve rendes állást vállalva dolgoznak. A gyerekek pedig tanulni járnak. Mint egy átlag ember.
  Azt , hogy valaki angyalnak születik nem ő választja meg, sőt nem is a szülei.  Csak ilyen testben születsz meg és kész. A többséget normális ember szülők hozzák világra és később derül ki, hogy mik is valójában. Sokan életük végéig sem tudják meg, hogy az üldözöttek népéhez tartozik, valaki egész korán. Rengeteg gyermeket dob el magától a családja , mert jobban féltik a saját életüket, mint hogy szeretnék azt. . De itt is a többség megpróbálja titkokban tartani és nevelni az angyal palántát.
 Én is egy ilyen családba születtem és éltem a normális gyermek korom elég sokáig. Amíg rá nem jöttem mi is vagyok valójában...


Nos hát ez lenne a bevezető.
A történet eleje egy kicsit vidámabb lesz mint az itt olvasható rész,de majd bonyolódik.
Esetleg még annyit ha kérhetném aki esetleg elolvasta az esetleg hozzászólásban mondhatna róla pár kiritiká...pl mit ne csináljak így vagy hasonló :) jöhet hideg - megel :)