3. fejezet

Helló :)
Itt lenne az új feji! És arra a döntésre jutottam, hogy lehet hogy kicsit ritkábban tudnám csak hozni a fejezetek, olyan 4-5 nap körül... Még sajnálom de nem tudom, igyekszem rendszer vezetni be!
És örülnék néhány kritikának komiban az egész bloggal akármivel kapcsolatban! xoxoxo :)









/Harry Styles szemszöge/

A reggeli napsugarak kipattintották szememet. Először furcsán néztem végig a még mindig idegen szobán,
ahová pár napja költöztem be. Hihetetlen, hogy az egységem képes volt ebbe, a poros és apró városba küldeni...
Miért is "száműztek" engem erre a helyre? Nem tudom... Nem is közölték velem, csak kész tényekelé állítottak.
Nehezen kászálódtam ki az ágyamból és hatalmasat korogva tiltakozott a gyomrom, hogy tegnap óta nem
ettem semmit, így hát étel után indultam felfedező útra, a konyhám rejtelmes világába. De mindhiába , mert
kongott az ürességtől, mint az egész ház.
Azt hallottam, hogy a településen ez a "kísértet kastély" valamilyen emberről nevezték el... Nem tudom
pontosan. Talán valami Greg... De minden esetre nagyon szép és régies otthon. Egyátalán nem ijesztő. Nagyon otthonos, és gondolom mielőtt ide jöttem volna kicsit felújították belűről. Kívülről kissé kopott , ez ad egyfajta hangulatot neki.
Nem akkora , mint amekkorának tűnik, mert egész vastag falak határolják körbe a szobákat.
A hangulata a háznak a régmúlt időket idézik fel, az öreg bútorokkal, a régies tapétákkal és a gyönyörűen
megmunkált lépcső korláttal.
Összesen 5 hálószoba van, mindegyik az emeleti részen. A berendezésük egy kivételével mindegyiknek hasonló.
Középen egy ódivatú, magas és habos francia ágy, puha padlószőnyeg csipkemintával. Halvány-narancs színű
függöny ékeskedett az ablak két oldalán, melyen az átszűrődő napsugarak megtörve, kellemes hangulatot adnak az embernek, azt sugallva itt van a béke szigete. Az ötödik szoba azonban  eltér a többitől, nagyobb,  modernebb és nyílik belőle egy fürdő, jakudzival, zuhany kabinnal.
 Inkább a férfias, stílus jellemezte. Puha, fehér szűrű padlószőnyeg fedte a talajt. Hatalmas 2 személyes tölgyszínű ágy tele volt rakva egyszerű  mintájú párnákkal. Halvány bézs színű falakhoz, egy árnyalattal sötétebb függönyök csüngtek le , az ablak mellet. Nem volt csicsás csillár, csak egy egyszerű lámpa. Ez a szoba inkább leírta az én ízlésemet, mint a többi...
A hasam hatalmas korgásban tört ki ismét,  így hát mese nincs, el kell menjek egy  bolt féleségbe. Van itt
egyátalán olyan? Nem csodálnám ha nem...
Unotan csaszlattam fel a lépcsőn, és szobámba kerestem valamilyen ruha darabot.

***
/Angel szemszöge/

Még mindig szokatlan érzés az , hogy tulajdon képen egy angyal vagyok, pedig egy hét nem olyan kevés idő.
Nagyon nehezen megy ennek az elfogadása. A barátaim a kezdeti ijedtség ellenére, már nagyon is
megbarátkoztak a gondolattal, hogy van egy ilyen ismerősük is... 'Vagy akár több is, csak nem tudnak róla!
Számomra valamiért nehéz elfogadni a helyzetem. Fura annak a tudatában lenni, hogy a hátamból bármikor ki
tudok ereszteni két szárnyat. Nagyon abszurd, már csak az hiányzik, hogy az Olümposzról le szálljanak az istenek
és E.T becsöngessen hozzám, mert szeretne haza telefonálni.
Mostanában sokat gubbasztok a szobámba elgondolkodva azon mi is legyen. Anyu aggodalmaskodva rohangál
fel fél percenként, hogy kell e valami, nem e vagyok beteg és hasonlók. Minden egyes pillanatkor amikor látom,
össze szorul a szívem, hogy el kell mondanom egyszerre neki, mi is vagyok valójában. És megnehezíti a helyzetem az is, hogy tudom mit gondol ezekről a bizonyos lényekről.
A banda tagjai igyekeznek felvidítani, és ha mást nem is , de anyu kedvvért a látszatát kelteni annak, hogy ha itt vannak, én is jól érzem magam. Meg értik, hogy most mit élhetek át, és igyekeznek mosolyra fakasztani, amit már párszor elértek. Nem hiába büszkélkedek a legidiótább haverokkal.
Hirtelen ötlettől vezérelve indultunk el egy kis sétára a csöndes város utcáin. De már nem lesz olyan csendes, hisz hamar be fogja ölteni a mi ökörködésünk a halk utca ürességét. Tudom, hogy úgy is a pályán kötünk majd ki, a suli mögött, mert minden utunk oda visz!
De ma tévedtem...
Éppen a kisbolt felé haladunk, mikor a távolban egy idegennek tűnő férfi lépett ki onnan. Nem láttam tisztán, de abba biztos vagyok, hogy nem ide valósi. Talán utazó, vagy turista . Nem tudom....
Felénk fordítva fejét , a mi irányunkba közeledett. Minél közelebb került, annál erősebb és furább érzés fogott el. Kissé bizseregtem mindenhol, vagy remegtem... nem tudom el dönteni, de, 'de ja vu'  érzésem volt... A világ egyre jobban forgott velem, minél közelebb jött a sötét alak annál erősebben . Ismerős fájdalomnyílalt gerincemen végig , majd megrogyva valamelyik fiúra támaszkodtam. Ekkor jött egy éles emlék kép a múltkori esetről, mikor angyallá váltam.
- Srácok.. megint...- suttogtam elfúló hangon és újra elhomályosodott látással össze estem.
Rém képek ugrottak be, de egyik sem volt tisztán kivehető. Csak sötétet láttam és halk morajlást... Talán Gina hangját?" Gyorsan vigyétek a fickó elől!" " Meg fogja látni!" " Gyorsabban!" "Zack! fogd már meg a lábát!"
A fájdalom egyre erősödni látszott, majd halk puffanást hallva pattantak ki a szemeim és hirtelen nehéz súly nehezedett hátamra.
- ÁÁÁ!A lábam! - Kiáltott fel Benji, és tőlem messzire feküdt a földön. Valószínűleg a szárnyam lökte fel...
- Uram Isten! Jól vagy Benj? - ijedtem meg és fordultam volna a hang irányába. Ekkor Gina tépett be a sikátornak tűnő utca részhez.
- Ang! Gyorsan tüntesd már el a szárnyaid! Jön egy fickó! - Lihegett és kapálódzott.
- De hogyan?- kaptam majdnem szívrohamot a felszabadult adrenalintól a testemben.
A feszültségtől kezem hátra hajtva lapockáim össze feszültek szárnyaimmal együt, majd a feketeségek tova
tűntek, hátra hagyva pár íves és fénylő tollat. Alig tudtuk össze szedni őket, egy alak tért be utánunk a sikátorba, akit láttunk messziről a bolt előt.
- Jól van a kisasszony?- érdeklődött  illedelmesen a magas férfi.
- I-igen uram...- pirultam el.
- Mi történt srácok? -kérdezte körbe nézve mindenkin.
- Csak...rosszul lett... izé Ang... és árnyék kellet neki... - próbált hiteles lenni Zack.
- Remélem nem történt semmi bajod! - lépett közelebb hozzám az alak.
Hihetetlenül furcsa érzés fogott el. Közelebb lépve, az én kék szemeimbe pillantott smaragdosan csillogó zöld
íriszével. Teljesen megbabonázott. Fejemet fel kellet emelnem, mert nálam sokkal magasabb volt. Barna haja
kuszán göndörödött össze-vissza feje tetején, és fekete pólója kiemelte izmost felső testét  és karjait. Szintén
sötét csőgatya és barna cipő rajzolta ki lába vonalát. Megbabonázva álltam, megszólalni nem tudtam, válaszul csak egy fejrázást adtam az ismeretlennek.
- Meg tudhatnám a neveteket? - kérdezte érdeklődő pillantással.
- Igen! Én Zack Haris vagyok, Ő Gina Brown, Ő Benji Eastwood és a kisasszony Pedig Angel Willis -
mutogatott körbe mindenkit.
- Én Harry Styles vagyok.- nyújotta ki kezét,majd kissé gondolkodóba esett, majd felpillantva mindenkin végig nézett.
- Ő...szóval tudnátok nekem segíteni? - kérdezte kissé bizonytalanul.
- Persze! Miben? - válaszolta Benji.
- Én, nem rég költöztem ide, és a helyet egyátalán nem ismerem... esetleg..segítenétek? Nem gond ha nem. Csak egy kérdés.- zavarodott össze a végére.
- Igen! Tudnánk! - vágtam rá hirtelen a választ, amire mindenki felém nézett. Talán túl lelkes voltam? Még magam sem tudom miért...
- De nem most, mert dolgom lenne... Esetleg holnap?- mondta.
- Mi rá érünk! Srácok? - adott választ Gina lelkesen.
- Yep!-  hangzott a fiuktól kórusban.
- Nos.. uram...akkor...- vágott félbe.
- Harry! Tegeződjünk! - mosolygott a tarkóját vakargatva és engem pásztázva.
- Oké Harry... akkor holnap... - szökött arcomban a vér.- De hol? Az az.. merre felé laksz?
- Őhm... tudjátok merre van aa.. jaj hogy is hívják a házat...-gondolkodott el
- A Gregory-ház??? - mondta egyszerre a bandánk kissé döbbenten.
- Igen az! ... Valami probléma van vele? - nyíltak el Harry szemei.
- Hát ... - Kezdte volna Benji de jól hátba vertem.
- Nincs! Ott leszünk! - mosolyogtam 'angyalian' .
- Nos akkor oké! Sziasztok! - dobott egy féloldalas mosolyt majd el tűnt a zsákutca sarkán.
Kissé elbambultam azon a ponton, melyen kifordult a titokzatos 'új fiú' . Nem volt időm elmerengeni mert Gina hangos sóhajban tört ki.
- Srácok... Ez szörnyen szoros volt. - törölte meg jelképesen a lány homlokát.
- Legközelebb légyíves ha ilyet csinálsz Ang szólj! - nevetgélt Benji
- De hát honnan... - kezdtem volna leoltani de közbe vágott
- Csak vicc volt! Nyugi! - röhögött tovább.- Egyébkét! honnan van ez a nagy lelkesedés?
- Miii??? - tettettem, bár tudtam hogy mire érti.
- "Igen! Tudnánk!"- utánozott vékony hangon.
Erre csak oldalba vágtam  és bugyután mosolyogtam.

***

Este újra csak gondolkodóba estem. Miért tört ki újra a szárnyam? És ki Ő? Harry... Azt hiszem így hívják. Valamiért megfogott... és nem tudom le írni mi a fene folyt ott, abban a sikátorban velem, de egyszerűen nem tudtam le venni róla a szemem... Késztetést éreztem arra, hogy jobban megismerjem, és kaptam az alkalmon, mikor megkérdezte, meg mutatnánk neki ezt a porszemnyi várost...