Hello helló :D Nos, örömmel közlöm, hogy a táborozás úgy megoldható, hogy este még néha tudok fejezetet írni, így ezen a héten is számíthattok pár fejezetere :D Valószínűleg, észre vettétek a fejezet címéből, hogy igen, ez is "olyan" lesz. Rájöttem, hogy hiába irkálom ki hogy felelősségre így meg úgy , aki olvasta eddig is a történetet az már egyen túl van, és tapasztalatból mondom (legalább is a köreimben biztosan így van xd ) kb. minden blogmoly directioner azért olvas blogot. Szóval olvasva mindenképp lesz xd De azért pirossal kiemeltem, a protokoll kedvéért xd (Jó ez sem arról szól, inkább a történetre megy rá. Talán ezért van sok bloghoz viszonyítva kevés olvasóm meg megtekintésem. Bár mondom hogy csak viszonylagos mert nekem az ami most van az kb. olyan érzés mintha Twitteren kb Hazzis mennyiségű követőm lenne xd (nincs tw-m, ez csak egy gyér hasonlat xd ) ) (asszem a mi directioner army-nk perverzitása lepipálja a Szürke50-esekét is xxd és ezt egy olyan mondja aki olvasta mind 3 kötetét ) Nos, a szót nem húzom sokáig. Talán annyit még hozzá teszek, hogy egy ez nagyoooon hosszú fejezet lett. De ugye az ilyen dolgot nem lehet elsietni xd (legalább is, én azokat írásokat tartom színvonalasnak, amik nem hasonlítanak egy 11 éves által írt "ZS" kategóriás oneshotra , ami kisarkítva "begyütt-megb@szott-kiment" - (jó ezzel nem állítom, hogy az enyém sokkal jobb... talán annyival hogy van eleje közepe vége, mert egy történetben van xd ) , xd Oké oké mondja ezt egy XY éves (sztem aki olvasta a kis bevezető szövegeim is, az saccra tudja mennyi vagyok) akit érdekel az meg kérdezheti, nem titok :D ) - megjegyzés- csak szerintem nehezen érthetők az én makogásaim? xddd
Oké... befejeztem xd Kussolok, jó olvasást Darlings <3 Ja és légyszii komizzatok, mert ezzel rengeteg erőt adtok, hogy írjak <3
/Angel szemszöge/
Elszakadtam Harry ajkaitól, és mindketten a hangos kiáltás felé kaptuk a fejünk. Lesokkolva álltam ott, és néztem, ahogy közeledik felém kiabálva , és zokogva. Haja most hosszabban lobogott szemébe, és ruhái furcsán egyszínűek voltak.
- Angel! Angel! TE JÓ ÉG! - ért a pavilon alá, és majdnem feldöntve omlott vállaimra és rázkódva, hüppögések közepette szorongatott. Nem bírtam megszólalni, csak álltam fagyottan, és az események egyszerűen nem akartak feldolgozódni bennem.
- Gina? - ocsúdtam fel, és karjaim lágyan köré vezettem. - elvált tőlem, és megtörölte szemeit, melyekben felcsillant az öröm, hogy visszakapott valamit, melyet rég elveszettnek hitt.
- Angel... én.. én nem tudok mit mondani... - hüppögött párat, majd rendbe szedte magát.
- És sem... - nem voltak képes rendes mondatot fabrikálni magamban, mert egyszerűen nem hittem szememnek. Itt van előttem Gina... Itt van az én régi "testvérem".
"Te jó Isten! Nem hiszem el! Itt van, a karjaimban..." - szinte sikongattam, és pár kósza csepp nekem is gyűlt szememben.
- Hova tűntél, miért tűntél el? Mit tett veled... Harry? - nézett hirtelen a hátam mögé, és düh lángolt a szemeiben. - MIT MŰVELTÉL VELE? MIÉRT VITTED EL TŐLÜNK? -rontott neki, mire alig tudtam vissza fogni.- MIT KÉPZELSZ TE MAGADRÓL? Angel, nem bántott? Nem sérültél meg. Esküszöm ha...
- Hey! Én nem csináltam semmit! - lépett hátrébb, és szemeimbe tanácstalanul fúrta smaragdjait.
- Gina, nyugodj meg, mindent elmesélek, adok válasz a kérdéseidre! Csak nyugodj meg! - csitítgattam, mire egy horkanást még neki szegezett a göndörkének, majd felém fordult. Ez az én Ginám. Hajthatatlan, és harcias. Imádtam, hogy sose lehetett sírni a közelében, hisz mindig elütött mindent egy jó poénnal. Vagy magával egy vicces, az ő természetében általános kitöréssel. Mint most a nyughatatlan horkanása. Apró mosoly húzódott ajkaimra, az ismerős gesztust hallva.
- Először is. Ne bántsd Harryt, mert... Ő a barátom! - jelentettem ki , hangsúlyozva az utolsó szót, mire kétségbeesetten nézett rám.
- Barát mint... mint hogy együtt vagytok? - szinte cincogott, hangja úgy az egekbe szökött. Elképedten nézett rám, azt várva hogy megcáfolva szavaim, egyszerűen elkezdjek zokogni, hogy mentsen meg.
- Igen, és mindent elmondok, de előbb egy kérdésem lenne! - mondtam, és csillogó szemekkel tekintettem hercegemre. - Hol van Benji és Zack?
Nem tudta a lány, hogy mit csináljon. Tátott szájjal nézett, szavaim mondhatni kizárva fejéből. Természetesen hallotta őket, de sokkos állapot alatt van. Tudom, hisz ismerem, minden egyszerre történő furcsa helyzetekben egyszerűen kikapcsol.
- Basszus... Ez most komoly? Együtt? Te és ez a...- Harry felmordult, mire a lány azonnal javította magát, és könyörögve nézett rám, mondjam neki, ez egy rossz vicc. Számomra az lett volna az, ha nem így lenne minden.
- Igen Gina, együtt vagyunk, szeretjük egymást, és Hawaii lenne DJ-vel meg napszemüveggel, ha... Mindent elmesélek, de nem akarom minden egyes banda tagnak külön-külön. Hidd el, miután hallani fogod az egész sztorit , máshogy nézel Felé. - intettem szeretet teljesen a göndörke irányába.
-Jézusooom! Hívom Zacket és Benjit!!! Nálunk, 10 perc múlva! - kiáltott fel, bár valószínűleg utolsó mondata már csak hangos gondolkodás volt.
Harry már-már ijedten pillantgatott rám, rettegve a hevesen kalimpálódó és telefonnak magyarázó lánytól. Tudtam jól, neki akkor sem voltak szimpatikusak a barátaim, mikor még frissen találkoztunk, de ez mindössze egy hiba, hisz mindannyian elítéltél egymást anélkül, hogy megismerkedtek volna.
- Induljunk! - suttogtam és jeleztem a már-már kiabáló lánynak, hogy mehetnénk a lakása felé, hisz ott lessz a találkozó.
A ballagás rohanásba torkollott, ahogy siettünk a lány házához.. Már csak azt vettem észre, hogy az ő bézs színű kanapéján ülök, Harry kezeit gémberedésig fogva, és válaszolgatok a roham szerűen ömlő kéréseire Ginának.
Több mint egy éve vágyom ezt a pillanatot. De annak küszöbén most pokolra kívánom magam és minden tettem, mely ide sodort, az idegességtől. Szívem hevesen kalimpál, és agyam azon kattog hogy miként reagálnak arra, hogy a semmiből, bejelentés nélkül egyszer csak itt termek.
Félek, nem fog "tetszeni" az a sztori, ami kerekedik a kérdezősködésből. Legnagyobb rettegésem, mindebből csupán egy "ijesztő torz, mutáns fajhoz tartozó lény vagyok aki egy egészségtelen , számomra ellenséget jelentő, gyilkossal alkot egy párt"
Gina nem bírta taglalni telefonba azt, hogy mi a fenét jelenthet az hogy "TOLD ÁT A SEGGED TE HÜLYE MERT ANGEL VISSZA JÖTT!!!" Nem is a jelentését, hanem a hihetőségét. Rengetegszer szoktunk viccelődni egymással, így lehet ezt is annak nézik a többiek. Egy kétség nincs, biztosan itt lesznek. Én pedig tényleg itt ülök, oldalamon a göndörkével, és a folyamatosan faggatózó Ginával.
- És most mi ez a "szárnyasdi"? Miért fehér a szárnyad? Meg hogy van ez? - kérdezgette egyfolytában, de mire akármit is mondhattam volna, a csengőre ült valaki -minden bizonnyal vendégeink- és mellette kopogás árasztotta el a kicsi nappalit, ahol a szárnyam - az új minden bizonnyal - nem férne el.
Gina izgatott lépésekkel szelte át a bejárati ajtóig vezető szakaszt, míg én egyre csak Harry kezeit szorongattam. Dübörgő ketyegőm elárasztotta füleim , és légzésem megszaporodott. Nem voltam sohasem ilyen ideges. A fiú hüvelykujjával simogatta a kezem, és noszogató pillantásokkal próbál valamelyest nyugtatni idegeimen.
Az előszobából értetlen "gyerekzsivaj" hallatszott be, ahogy Gina épp magyarázott a két oly rég hallott fiúnak. Ők persze ellenkeztek és vitatkoztak, mert azt hitték ez egy vicc lehet.
- Basszus már! Csak gyertek be, komolyan nem viccelek! Normálisak vagytok? Ilyennel sohasem! Tudjátok mennyire ki voltunk e miatt! - csattant fel az eddigieknél hangosabban, és a szobába lépett.
Mély bűntudat hasított lelkem legérzékenyebb és legmélyebb részébe. Ott ahol az emlékeim őriztem Róluk. Nevetgélve, vígan, minden bútól és bajtól mentesen, vagy épp együtt megoldva azt. Épp ha rossz jegyet kaptunk, vagy szét röhögtük a fejünk, mert egy vicc rosszul sült el, hogy magában mulatságosabb volt a helyzet mint maga a poén lett volna. Gyönyörű, gondtalan és régi idők... Amit most csinálok, ahhoz képest ég és föld... Felnőttem egy időre, de csak pár óra kellett itt, hogy játékos kamasszá változzak vissza. Azonban már nem tudom levetkőzni a tanítással, öléssel és az angyalvilág rejtett titkai megismerésével rám rakódott terhet, mely pecsétet nyom arra aki vagyok.
És megláttam a belépő sötét tincseket, csillogó szemeket, és a rossz fiús külsőt.... Zack lépett be a feszült légkörű szobába, és szemei azonnal felém irányultak. Földbe gyökerezetten állt ott, amivel elérte azt hogy Benj a törtetésével és teszetosza mozgásával egyenesen a hátának essen. De egyiket sem érdekelte mi történt, mert engem néztek. Mint valami bűvös mutatványt, vagy egy különös lényt. Minden reflektor rám szegeződött. Pillantások kereszttüze tartott fogva.
- Szentséges ég... - suttogta maga elé Benji, ami mottójává vált , és úgy látom maradt is az év alatt.
Felálltam a hirtelen fagyottságból, és lépkedni kezdtem feléjük. Hirtelen mondani se tudtam semmit, csak ölelésre nyitni kezeim, és a másik két fivéremnek számító személyt magamhoz szorítani. Semmit sem változtak szinte, ahogy Gina sem, csak valahogy a légkör nem olyan, mint ahogy egy szempillantás alatt szokott lenni, ahogy össze verődött a banda. Tudtam jól, ennek csakis én vagyok az oka, és az eltűnésem. De ezt visszaforgatni nem lehetséges már.
- Angel! Angel, komolyan te vagy az? - mondta olyan hangon Zack, mintha egy közeli rokona tért volna vissza a halálból. Sosem láttam előjönni az érzékeny oldalát, de hangja elcsuklott, ahogy pásztázta arcom, Benjivel együtt.
Gina is ide lépett, és egy csoportos ölelésben összefonódva ünnepeltük azt hogy ennyi idő után a megcsonkolt társaság újra együtt van.
Az este leszállt, de a szavak nem fogytak el a mesélés közepette. Hol gyászos hangulatban, hol önfeledt vígan ültünk egy körben, benne a göndörkével is, és meséltünk össze vissza vegyesen. Hasonlíthattuk a történeteket, és ügyesen szépítettünk minden fájdalmat okozót.Minden asztalra került. Az elejétől fogva, az hogy miért és hova mentem, mit tett értem Harry, s a hatalmas "Felicity" nevű fejezet minden részletén átnyálaztuk magunkat. Mindent ami tudok az Angyalokról és a Vadászokról és a TFW-ről. És gyászos napot , egy bátor személy életének elvesztését. Ott újra könny gyűlt szemeimbe, melyet kibukni nem hagytam. Értették ők sírás nélkül is, hogyan érezhettem , vagy érzek most.
Harry arcára pillantottam sokszor, és azt vettem észre, hogy a tulajdonképpen róla is szóló dolgokat nem épp vidáman hallgatja. Ő is ugyanúgy undorodik a Vadászoktól mint mi, ezzel együtt tudom hogy nem békélt meg lelke legmélyén azzal, hogy ő is az volt és ezt tette.
De nem csak az én és szerelmemmel közös történetünk hangzott el a délután folyamán. Minden ami az én barátaimmal történt ugyan olyan részletességgel hangzott el. Talán hihettem volna azt, hogy egyszerű emberekként csupa vicces sztorival jönnek , de nem tettem. Valahogy sejtettem, hogy ez lehetett, és utáltam és még mindig utálom is magam miatta. Gina teljesen össze omlott, ahogy a kétségek eláratak benne, hogy meghaltam, Harry tett velem valamit vagy ki tudja, és egészen a mai napig, nem is tért teljesen magához. Azonnal észre vettem az egyszínű öltözködésé. Ugyan úgy a fiúk is, de talán az mentette meg mindnyájukat , hogy itt voltak egymásnak, és segíthettek ha baj van. A megmarad tagok nem széledtek szét, és egymáshoz ragaszkodva bele törődtek, a helyi rendőrség sem tud mit tenni.
- Bár az is nagyon gyanús volt, hogy a házatok napokig feketében úszott, hisz senki sem kapcsolt villanyt...De aztán anyukád sem tért vissza, és ekkor nagyon megijedtünk. Tudod, első pár napban még azt hittünk, hogy csak pihenés kell, mert össze kaptál anyukáddal, vagy elutaztatok vagy épp Harry törte össze a szíved. Midig szerelmes típus voltál, jókat röhögtünk akkor. - nevetett fel Zack, ahogy közbe szúrta a megjegyzését.
-Hey! Ezt ne itt! - mordultam fel, mire a zöldszemű mellettem felkuncogott.
- Baaaszus, a pasiid! Maximum azért szólhatnál ha lepedőakrobatikáról okítanálak benneteket! - fojtatta Gina, mire felnevetett a társaság. Ha itthon lettek volna a szüleik, akkor biztosan még a rendőrséget is hívták volna, de jól még mindig meg van az a kecsegtető állásuk, hogy éjjel is dolgozniuk kell.
- Khmm... - köhintett egyet Harry, mire elpirultam. Eszembe szöktek azok a bizonyos képek, az első alkalmunkról. De egyáltalán nem olyan értelemben, mintha kellemetlen lenne. Sőt, talán túl élesen. Úgy éreztem nem kényelmes a padló, ahol körben ültünk. Mocorognom kellett, amit próbáltam úgy tettetni mintha törné a kemény padló a fenekem. Azonban ez a társaság túl jól ismer ahhoz, hogy az apró jeleket ne tudnák megfejteni.
- Ha-ha, jó vicc, hagyjuk már ezt! - nyögtem be félvárról, mert ez a téma mindig is az olyan tabu kategóriába tartozott számomra.
- Ang... - nézett mélyen a szemembe Gina, mire elkaptam tekintetem és elpirultam. Tudtam hogy ez lesz... - Angel, ugye nem...
- Hagyjuk ezt, ok? - krákogtam egyet és zavartan vakargattam a fejemet. A csend csak számomra volt kínos,. Harry átölelt, és egy puszit nyomott a fejemre.
-Te jó ég! Megtörtént?! - tapsolt egyet a lány majd a fiúk is hujjogatni kezdtek, meg fütyülni. - Én nem hittem volna rólad hogy te leszel a bandából az első! - nevetett fel, mire kerek szemekkel néztem , majd megforgattam azokat ahogy szétdűltek a röhögéstől.
- Ez az, nevessetek más kínlódásán! - sipítottam fel, mikor rájöttem, szívatnak engem. Csípőre vágtam a kezem, mikor is észrevettem egy széles mosoly mögé szorítja a nevetését a göndörke is. - Na ne! Te is elárultál Harry?! - mondtam, de már én sem bírtam komoly lenni, át adtam magam a jókedvnek.
-Vigyázott rád ez a birkafejű? - bökött a hercegemre Gina, mire most rajtam volt a sor hogy nevessek, ahogy elképedt arccal , kicsit sértődve nézett a lányra smaragd pillantással.
- Basszus! Ez nagyon tetszik! - szinte vinnyogott Zack, ahogy csapkodta a földet maga mellett.
Benji szájából már hang se szökött ki, úgy hahotázott. Csak feküdt és vergődött. Nagyon jól telt a hangulat.
Egészen addig, míg meg nem kértek rá, hogy nyissam ki a szárnyaim. Ekkor bizonytalanul válaszoltam tőmondatokat. Valamiért frusztrált az ha ilyen civil helyen van kint a szárnyam. Ők a barátaim voltak, nem egy veszélyes közeg, de bennem van, már belém ivódott az, hogy veszélyesnek érezzem. De végül bele mentem.
Furcsa volt. Sosem gondoltam volna, hogy egy egyszerű, napi rutinná vált művelet ilyen lámpaláz szerű idegességet tud kiváltani előlem. De legyőzve azt kieresztettem szárnyaim, mely hófödte hegycsúcsokként magasodott a társaság felé. A gyér fényben úgy csillogtak a tollak, mint fényes porszemek a levegőben. Apró fehér kis csillanásokkal a szárnyaim vonalai mentén. Óvatosan megmozdítottam, hogy a maguktól kieső pihék kijöjjenek belőle, megnövelve a varázsát a pillanatnak. Pár másodpercig a levegőben tucatnyi toll keringőzött körbe, és lágyan hullottak a földre mint a hópelyhek. Megbabonázva ültek és nézték ezt az apró mozdulatsort. Eszembe jutottak a történetek, amiket Seb mesélt azokról az angyalokról, akik megmutatták embereknek a szárnyaikat. A fekete kolosszusokat mindenki szurkosnak hitte, és azonosították az ördög szolgáival. A fekete sosem volt a szentség, a nemes tulajdonságok színe. Mindig is a rossz, a romlott dolgok szimbóluma volt. Épp ezért titulálták a fekete macskákat boszorkányok csatlósaiként, a hollókat a halálhír hozójaként. És az angyalok nemzetségét a sátán gyermekeiként.
De úgy kéne lennie minden angyal körében tartózkodó beavatott embernek, mint most itt, ez a társaság. Az eget és a földet most egy apró dolog választja el egymástól. Egy szín...
- Nem értem miért félnek tőletek az emberek, gyönyörű vagy Angel... Egy igazi angyal... - sóhajtott fel Benji, és egy tollpihével játszadozott a kezében.
- De ti is először féltetek tőlem. a fekete szárnyaimtól. Ezek fehérek, a köztudatban pedig én az Isten hírnöke lennék vagy mi. De fekete szárnyakkal? Tudjátok jól mert elmeséltem, mi lennék... És én vagyok jelenleg az egyedüli a világon. Legalább is, nem tud a TFW másról. Vagy az angyalok nemzetsége. - sóhajtottam fel, majd felálltam.
Az ablakra nézve az ég már nagyon sötét és borongós is volt. Lehet eső lesz.
- Menni kéne... - mondta a gondolatommal egyszerre Harry.
- Igen... Bár én szívesen maradnék még. És fáradt sem vagyok. - mondtam sóhajtava.
- Angel, mi lenne ha míg itt vagytok, ott aludnánk nálatok? Ezernyi történetem van, amit tudnotok kell, mert szétröhögitek magatokat! - mondta Gina vidáman, mire kattant az agyamba valami.
- És ha holnap aludnátok? - mondtam ki hangosan a gondolatnak szánt szavakat, de aztán csak erősítettem magamon, ahogy szemeim Harry és a banda között vezettem.
- Felőlem?! - mondta a fiú egy vállrándítással, úgy láttam nincs neki sem ellenére. Legalább megtöltjük az a hatalmas palota szerű házat.
- Bár a szobák a mienken kívül porosak.. - tanakodtam el, mire csak az zökkentett ki, hogy fütyülnek megint valamin.- Mi van már megint? - tettem csípőre a kezem.
- Közös szoba? Mármint együtt aludtok? - húzogatta a szemöldökét Benji, mire a szemem forgattam.
- Igen, na akkor benne vagytok, hogy nálunk legyetek? - kérdeztem, mire mindenki bólogatott.
- Akkor azt mondom hogy én Benjinél alszok, Beji hogy Zack-nél, Zack pedig hogy nálam, és letudva, hogy a szüleink ne tudjanak rólatok! - mondta Gina. Még jó hogy nem erősködött valamiért, hogy közöljük ezt az egészet az ő szüleivel is.
- Oké. - mondtuk egyszerre Harryvel.
- Oda tudtok akkor holnap jönni egyedül is a Gregory házhoz? Mert ha veletek megyünk akkora lesz a hangavar hogy mindenki kijön megbámulni minket! -nevettem, mire egy vállba ütést kaptam Ginától.
- Te kis gonosz! De igen, jó lesz! - mondta.
- Akkor gyertek majd! Sziasztok! - köszöntünk el, majd kimentünk Harryvel a házból, és sietősen hazafelé szedtünk a lábunk.
Az ajtó amint bezárult mögöttünk, elém állt a göndörke, akadályozva az utat. Először azt hittem valami baja van, de kaján mosolyából már sejtettem mit akarhat. Jeleket már a társaságban is küldött felém, amit csak én ismertem. Érintések, melyek vággyal teltek voltak. Furcsa érzés járt a testem. Szemeibe nézve ugyan azt a tüzet láttam, mint akkor .
Látván, hogy nem moccanok az ajtó mellől, lassú és sokat sejtető léptekkel indult meg felém. Araktalanul is gombóc gyűlt a torkomban arra a gondolatra, ismét szeretné. Alig pár centire állt meg tőlem, és ajkai gyorsan közeledtek. Egy szempillantásnyi időm volt, hogy döntsek mi legyen. Megijedtem a gondolattól, és a bennem feltörekvő vágytól, mely tagadhatatlanul ott lappang azóta a pillanat óta, hogy megettük. De végül a kezemmel akadályoztam meg, hogy megcsókoljon. Mellkasának támasztva toltam picit el, elhajolva tőle.
- V-vacsorát k-készítek. - jelentettem ki, és kitértem csapdájából. Éreztem pillantásait rajtam, és a csalódottságot a levegőben.
A konyhába iszkolva rögtön kotorászni kezdtem. Fogalmam sem volt róla, hogy mit csináljak enni, gyorsan kellett kapcsolnom, mert hallottam lépteit, és ha látja hogy tanácstalanul állok a hűtő előtt, rögtön tudni fogja hogy ez egy terelő akció volt. Bár szerintem tudja... Sosem utasítottam vissza csókját így.És kijelentem, soha többé nem teszem. Úgy érzem, hogy teste melege eltűnésével , most a fojtogató hideg lett úrrá testemen. Hasamban pedig egy érzés egyre csak nő, mely mintha ott sem lenne, de érzem, hogy a kontrollt kezdi kivenni kezeimből. Remegve nyúltam a tojásokért, a tejért, majd kutattam a liszt után. A látszat alibi már megvan, azt kell kitalálni, ezekből mit lehet gyártani, ha kérdezi. Hmm... Muffin? De vacsorára? Mindegy az jó lesz!
Amint belépett a helységbe, mintha ezer szikra kezdett volna pattogzani bőröm felszínén. Végig perzselt tekintetével, ahogy a nagy keverő tálat próbálom lekísérletezni a szekrény legmagasabb polcáról. Egyáltalán miért van ott? Lábujjhegyre állva nyújtózkodok, de még csak meg sem tudtom érinteni az edényt, nem hogy elérni. Ekkor hátulról nekem simult egy magas, és izmos test. Miközben egy könnyed mozdulattal leveszi az eszközt , addig szabadon lévő kezét a próbálkozás következtében kivillant hasfalamra simítja, és lassan végig vezeti rajta.
- Tessék! - suttogta hátulról fülembe, és letette a konyhapultra a tálat. Majd hátrébb lépett, és az asztalhoz dőlt. Megtámasztotta kezét a falapján, és úgy nézte, ahogy csöndben feltöröm a tojásokat, és bele rakom a cukrot, amivel kikeverem.
Minél hamarabb túl akartam esni, de egyben ott volt az is, hogy akkor mit találjak ki, kifogásnak. egyszerűen magam sem értettem miért , de nagyon féltem. Nem attól hogy fájni fog, egyszerűen csak tartottam tőle. Idegen, még úgy is, hogy átéltem egyszer.
Egyre lassabban kezdtem tenni a dolgokat, minél jobban húzni az időt, míg készítem a pofon egyszerű süteményt. A de azonban már a tojáshab után két lépés és befejeztem a műveletek rövid sorát.
A kis papírokba adagoltam a csokis masszát, majd a sütőbe helyeztem az egész sütőformát. Bezárva az ajtaját a sütőnek két kart éreztem a csípőmnél, ami rögtön meg is fordított , és a konyhapultnak nyomott.
Harry teljes alakja felettem tornyosult. Teste hozzám simult teljesen. Ajkaink között milliméterek voltak. Én mégsem a közeli helyzetet élveztem ki, hanem a gyomromban tomboló ellentétes érzések háborúját figyeltem. Ahogy az ijedtség, és a vágy tombol bennem. Szinte veszekedett a testem önmagával, hogy mi legyen. Az agyam félt, de minden porcikám kívánta a fiú vágyakozó érintését. Kívánta ajkait, mely egyre többet és többet akart.
- Mi a baj? - szólt, majd komolyan szemeimbe nézett. Most valahogyan a Vadászt láttam benne, ahogy a tekintélyt parancsoló és ellentmondást nem tűrő énje uralkodik felette. Minden mozdulata dominanciát sugárzott.
- S-semmi... - motyogtam, és az órára néztem, és számolgatni kezdtem saját magam terelgetésére, hogy mennyi idő kell, míg megsülnek a sütik.
- De igen! - mordult fel, és szorosabban tartott. Mintha félő lenne, hogy elszököm előle. Mindegy lenne, mert megtalálna. -Nem kívánsz? - kérdezte,és ajkai cirógatva vándoroltak nyakam vonalán. Kezei azonnal a kemény tartás alól meglágyultak, és oldalamra tapasztva őket , felfelé tolták az anyagot.
- H-Harry... - súgtam, és a levegőt szinte sípolt ahogy beszívtam. Elégedetten mordult fel , ahogy elfojtott hangomból testem reakciója mind lelepleződött. Igen is, nagyon akartam érintését és csókjait mindenhol.
A fejem úgy érzetem nehéz, hátra akartam vetni, hogy ajkai simogatását mindenhová kiterjessze a bőrömön. Testemből az erő kiszökött, és kajaiba vágytam omlani, hogy erős izmaival tartson. De észbe kaptam, és szinte riadtan rezzentem össze, ahogy alfelét nekem nyomta finoman, és egy érezhető, de még kicsi duzzanatot éreztem.
- N-ne! - mondtam halkan, de óvatosan nekem dörzsölte magát. - K-kérlek. Hagyd abba! - erélyesebben igyekeztem mondani.
- Angel, mi a baj?! - mondta, de nem válaszoltam. Erősebben markolta meg a csípőm, és egyik tenyerét nadrágomba vezette, megfogva a fenekem.
- F-félek... - hangom halkabb volt mint egy nyári szellő. Még én is alig hallottam meg, és azt reméltem hogy a fiú pedig ne is tudjon róla, hogy kiestek számon.
- Nem fog fájni soha többé... -hagyta abba tevékenységeit, majd ismét össze kapcsolta tekintetünk. Láttam szemében azt a vívódást ami átsuhant rajta a pillanat. Nem akartam hogy utálja magát, mert akkor fájt.- Soha!- egy mozdulattal megfordított, hogy fenekemnek nyomódjon egyre csak gerjedő dudora, mire belőlem egy sóhaj szaladt ki. - Soha... - ismételgette a szót, miközben nadrágom gombját és cipzárját bontotta ki, majd félig lehúzta.
Nem bírtam koncentrálni. A testem elvesztette a kontrollját, ahogy az érintések kivették belőle minden tiltakozását. Bőre súrlódása a vékony, nyári anyagon olyan érzés volt, mintha tüzes vasat vezettek volna végig a területen. Ám nem fájdalommal égetett, hanem tömény vággyal.
Felhajtotta a pólóm anyagát kicsit, s mire reagálni tudtam volna, azonnal a nadrágomba vetette ujjait, és fehérneműm vékony anyagán keresztül érintett.
- Mmhh... - szakadt ki tompán egy elfojtott nyögés belőlem, és orromon fújtatva eresztetem a levegőt ki.
- Ennél még csak jobb lesz! - motyogta kéjesen fülembe, és körözni kezdett hosszú ujjaival.
Másik kezével közben teljesen lehúzta a cipzárt, hogy jobban hozzám férjen. Erőteljesebben érintett, mire izmaim össze rándultak legbelül. Testem reakcióinak nem tudtam parancsolni, fenekem jobban neki nyomtam, és előre hajlottam, ahogy egy nyögést váltottak ki belőlem ügyes ujjai. Halkan mormogott a fülembe elégedett rekedtséggel, ahogy lassan csípőjét nekem dörzsölte.
- Olyan édes lesz mint a méz... Ezerszer mámorosabb mint a bor... - hangja mélyen zengett fülemben, melybe hátulról bele harapott érzékien. Testemben végigcikázott egy villám, és alhasamban robbant ki a dörgése, kéjhullámként.
Egy pillanat alatt a nadrágom lejjebb húzta, és bugyimba vezette kezét, ismételgetve a köröket, egyre mélyebbre barangolva.
- Mmm... Már most nedves vagy nekem. - suttogta sziruposan szavait, mire libabőr futott végig kezeimen és combjaimon.
Másik kezét ismét hasamra vezette, és fel-le simítva ingerelte felhevült bőröm. Lassan a világ kiszorult a látómezőmből, és a fények furcsa formákként jelentek meg tekeregve előttem. Az euforikus érzés kezdett kibontakozni bennem, ahogy legérzékenyebb pontomon érintett lábaim között.
Hirtelen abba hagyta, és lerántotta a nadrágom,, de mielőtt kérdezhettem volna, terpeszbe állított, és lenyomta felsőtestem a konyhapultra. Hátulról csúszott a bugyimba, és óvatosan egy ujját felvezette. Hangos nyögést váltott ki a hullám mely végig söpört testemen. Egyáltalán nem fájt. A kéj nem keveredett semmilyen kellemetlen érzéssel. Tiszta élvezet volt, tömény mennyiségben. Csípőm hátra mozdult, ahogy ujját előbbre tolta még jobban. Elégedett simításokkal jelezte, tetszik neki ahogy hallatom kéjesen hangom. Majd lassan kihúzta, és meg egy ujját hozzá téve végezte el a mozdulatot. Önkívületben nyögtem, ahogy ismételgette egyre nagyobb intenzitással. Közben tapogató szabad keze egyre lejjebb húzta a vékony alsóneműm, és csiklómra tévedt. Egy ritmusban kényeztetett a két keze.
Ajkai megtalálták tarkóm, és lassan haladva indult el vállaim felé. Simogató kezét az ingem tetejéhez vezette, és egy kézzel pattintotta el a gombokat egyre csak lefelé haladva. Végig érve, csókokkal hintve vállamról tolta le az anyagot, mely a földre esett. Ekkor abba hagyta minden tevékenységét. Hallottam ahogy zsebében kotorászik, majd oldalamnál elnyúlva egy óvszert helyez a konyhapultra.
Majd ismét megfordított, hogy szembe legyek vele. Megcsókolt, tüzesen és mélyen. Ajkaink keringőztek egymással, egy gyorsított ütemű, képzeletbeli melódiára. Felvezettem ujjaim hajába, szabad kezemmel pedig hol bicepszét markolásztam hol pedig erős vállvonalát. Közben levezette fenekem alá kezeit, és egy mozdulattal felültetett a kissé hideg, gránit lapra, s miközben ajkai becézték enyémeket ügyesen eloldotta utolsó rajtam maradt ruhadarabom, és a többi textil sorsára jutott.
Megszakítva csókot, pólója aljáért nyúlt és egy pillanat alatt lekapta magáról. Egy lépést hátrébb lépett, és meztelen testemen végigmért. Azonnal össze zártam lábaim, és melleim takargattam. Pirulva sütöttem le szemeim, és a padlót bámultam. Ekkor kezeit térdeimre helyezte, és megpróbálta szétnyitni a combjaim, mire ellenkeztem. Szégyelltem magam, hogy ruha nélkül néz végig rajtam.
- Ne takargasd magad Angel... Olyan gyönyörű vagy!- suttogta, és fülembe csókolt.
Kezeit hátamról fenekemre, majd végig egy vonalon a combomra simította, végül elérve térdem, széthajtva azokat lépett be közéjük.
Lágyan ringatóztunk a csókban , ami néhol heves, néhol lágy és féltő volt. Óvatos kezekkel nyúltam le gatyájához. Testeink olyan közel voltak egymáshoz, hogy minden apró mozdulattal Harry férfiassága felett feszülő anyaghoz hozzáértem. Kissé remegő ujjakkal oldottam el a gombot a fiú nadrágján, majd húztam le a cipzárt. A tompa puffanással ért földet, amiből kilépve, gyors mozdulatokkal rágatta le magáról a fekete alsóneműjét is. Ismét az oldalamhoz nyúlt, és a konyha pultól felemelte a fénylő kis zacskót, majd fogával ráharapva tépte fel azt. A szemkontaktus végig megmaradt közöttünk, ahogy legyúlt, és felgörgette magára az óvszert. Közelebb lépett. Nekem nyomódott teljes hosszúsága, mire ijedten szisszentem fel. Lehunytam a szemeim, és próbáltam valami másra fókuszálni, amitől megnyugszom.
- Angel... lazítsd el magad! - suttogta, majd megéreztem ismét két ujját, ahogy óvatosan közeledik kapumhoz, majd lágyan belép velük rajta és mozgatja őket ki-be, majd hozzá tett egy harmadikat is.
- H-Harry... - vetettem hátra fejem, és nyakába kapaszkodtam meg. Nem éreztem a mégis várt fájdalmat, kicsit feszített, de mennyei érzés folt ahogy lassan felfedezett. Egy ponton minden izmom össze rándult picit. Eltalálta érzékenyebb részem. Többször is vissza térve oda, egyre hangosabb nyögéseket kiváltva belőlem.
- Készen állsz? - kérdezte, mire halványan bólintottam - Lazulj el! - suttogta, és éreztem ahogy ujjai helyet nekem tolul és lassan csúszik befelé.
- Mhhh! - hajoltam vállába, ahogy nagyon feszített odalent, de közel sem fájt annyira, mint először. Azonnal lüktetni kezdtem oda lent, ahogy minden kellemetlen érzés lassan feloldódott. Óvatosan hátrébb mozdult, majd újra lökött csípőjével előre. Teljesen kitöltött.
Hangosan nyögtem ritmusával egyszerre a szófoszlányokat, amik ajkaimra jöttek . Halk morgásokat hallatott, és fújtatott, ahogy egyre erősebb intenzitással lökött. Megfogta a csípőm, és erősen és mélyen tolt. Teljesen kijött majd tövig visszament. Kapaszkodtam szélles vállaiba, és lábammal egyre jobban szorítottam magamhoz. Összekulcsoltam csípője felett bokáim, és teljesen egymásnak feszültek testeink. Ő is felnyögött, ahogy a heves lökéseket egyre jobban gyorsította. Minden mozdulat egy lépcső fok volt felfelé a mennybe, sőt, párosával szedtük azokat. Homlokát az enyémnek támasztotta, ahogy közeledett a kapuhoz mely a mámortól választ el minket. Majd a legerősebb lökésénél mintha mély vízbe dobtak volna, úgy terjedt el bennünk az élvezet. Egyszerre szippantott magába a mély és lökött magasra egy hullám, hogy átléptük az aranyozott küszöbét a mennynek, egy pillanatra.
Pár pillanat múlva azonban meglepődtem amikor a levegőbe kapott. De mire észbe kaptam, már csókolózva küzdöttük fel magunkat az emeletre, a hálószobába. Hangos puffanással csapta be lábbal az ajtót a fiú, majd egyenesen az ágyhoz lépkedett.
Leült, engem fogva a szélére, majd megemelte csípőm, így kicsúszott belőlem. Elnéztem pirulva, miközben a használt gumit leszedi magáról, majd bekötötte, és a földre dobta jobb híján.
- Később elintézem. - nyomott egy csókot furcsálló pillantásom látva.
Lassan hátra kezdett dőlni, mire követtem volna, de kezeit mellkasomnak támasztotta.
- Ne, most maradj! - mondta rekedtesen, majd egy picit mozgolódott alattam, és tekintetét enyémbe vájta. - Állíts fel! - mondta rekedtesen, mire félve lepillantottam most ernyedt férfiasságára. Rögtön el is kaptam szemem, és két rózsa kúszott orcáimra, ismét.
Tehetetlenül ültem felette, és görcsösen emeltem tettre kezeim, de mindannyiszor félve húztam vissza őket.
- H-hogyan? - már egész arcom paradicsom vagy főtt homár színűvé festődött, és lehunytam szemeim, ezzel is megpróbálva leplezni zavartságom.
- Segítek. - mondta, de hangjában semmi gúny sem volt. Arcomhoz emelte kezét, és finoman cirógatta meg a felhevült és kipirosodott bőrt. - Nyisd ki a szemeid! - suttogta, és én félve néztem smaragdjaiba. Ismét a fekete gyémántként csillogó pupillája körül csak egy hajszálvékony , zöld szalag volt. Mély és vággyal telt volt pillantása, ami bennem is vágyat támasztott fel. Egy röpke magában kimondott szótól sikerülne a mennyekbe jutnom, ha csak nézésével közölné.
Arcomról lassan kezdett egy vonalban lefele haladni. Végig simított nyakamon, vállamon, majd karomon siklott, egészen ujjaimig, melyeket megfogott, és vezetni kezdet. Végig szemkontaktus tartva érintette magához először csak ujjbegyeim, majd széthajtva egész kezem, rásimította a lüktető bőrre, majd sajátját is enyémekre tette. Pici kezem a két nagy dolog között elveszni éreztem. Ujjaimmal körbe fontam férfiasságát jobban, és ekkor elkezdet felfele vezetni markom. Jóleső mordulást hallatott, ami valamelyest bátorított.
Éreztem ahogy erei lüktetnek bőre alatt. Furcsa volt, ahogy mozdulatainkra sóhajok szöktek ki torkán. Lehunyta a a szemét, és kezével jobban rászorította az enyémet, egy hangosabb szusszanás kíséretével. Majd elemelte onnan sajátját.
- Csináld , kérlek! - szinte nyögte a szavakat.
Lassan siklottam végig teljes hosszán , és felbátorodva mordulásaira, picit gyorsabb iramban kényeztettem.
Minden mozdulatomra ritmusosan mozgatta picit a csípőjét, és kezemben keményedni kezdett hossza. Tapintása, mint a fémre húzott bőr lett volna. Furcsa, sosem éreztem ehhez foghatót. Szemeit becsukta, és néhol összeszorította, mikor nyögés szaladt volna ki száján. Ismét gyorsítottam picit.
- Ah, Angel... - ejtette ki telt aljai közül, ahogy hátra vetette a fejét, és csípőjével erősen felfele lökött. - E-elég l-lesz! - mondta, majd kezét az az enyémre helyezve leállított. Ijedten kaptam tekintetem arcára. - Nagyon jól csináltad, de érezni szeretnélek... - megragadva kezeim közel rántott magához. Mellem teljesen neki nyomódott kemény izmainak, és az ő merevedése az én hasamnak. - ... téged!
Bent rekedt a levegő, ahogy végig nyalta érzékien a fülcimpám, majd hirtelen megfordult velem, és ő volt felül. Mélyen csókolt, és kezei fel s le jártak testemen, ahogy az enyém tette az előbb férfiasságán.
- Kikészítesz! - mormogta fülembe - De most te jössz! - folytatta, és ügyes ujjaival ismét érzékeny pontomon ügyeskedett.
Oly mértékbe csaptak fel belsőmben a lángok, mintha egy pici tábortűzre benzint locsoltak volna. Szinte marta bőre az enyém, ahogy érintkeztek a meztelen felületek. Egy pillanattal később azonban ürességet és hideget éreztem, ahogy már is állásba lökte magát, és utazótáskáinknál kotorászva valamit nagyon hevesen keresett. Majd megtalálva mellém huppant, és már is villant az ezüstös zacskó ismételten fogai között. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy hogy képes valaki egyre csak fokozni a hangulatot, egy ösztön szerű mozdulattal ennyire. Majd kezeim megfogta, és ölébe húzott.
- Te leszel felül! - zúgta fülembe, mire lefagyva meredtem rá, valami megváltó mondatért. Mindent próbáltam össze szedni fejemben, amit tudtam a szexről, és nagyjából tudtam mit kéne tennem, de nem lettem volna képes rá, hogy végrehajtsam.
- É-én nem tudom... - motyogtam, és félre néztem .
- De igen, segítek akkor! - suttogta , majd megfogta a csípőm, és kicsit felemelte. - Most fogj meg, és próbálj magadhoz igazítani. - adta ki az első utasítást, mire tétován ismét hozzá értem, és idegenkedve próbáltam cselekedni amit mond. Helyeslően mordult. - Jó, most kapaszkodj meg, próbálj lazítani, és úgy beleülni. - mondta, mire én vettem egy nagy levegőt, és kifújva tettem amit kért.
Most is éreztem a feszítést, de nem annyira már, sőt, nem is kellett várni, hogy jobb legyen. Azonnal éreztem, ahogy szétárad testemben az az ismerős érzés, és bejárja minden porcikám felpezsdítve azokat. Ő is élesen szívta be a levegőt, majd enyhén elnyitotta ajkait. Megcsókoltam valamilyen felindulásból.
- Ez az! Most pedig... - megragadta finoman a csípőm, és irányítva tolt feljebb, majd lejjebb. - Próbáld meg! - noszogatott, de tenyerei még tökéletesen illeszkedve tapadtak rám. Kicsit megemelkedtem rajta, majd lesüllyedtem, és éreztem, ahogy minden pontja bizseregve lökdös már most a csúcs felé.
Megismételtem a rövid mozdulatsort, ami sóhajt váltott ki belőle. Lassan mozogtam rajta, de eléggé ritmustalanul. Olyan könnyűnek tűnik, mikor ő csinál hasonlót. Teljesen érti a dolgát, én pedig szerencsétlennek érzem magam mellette. Leálltam, nem ment.
- Hé, semmi baj! - cirógatta meg arcom, ahogy próbáltam leplezni zavartságom. Megszorította csípőm, most erősebben, és iránytani próbált vele. - Próbáld meg még egyszer! - mondta egy mosoly kíséretében.
- O-oké... - suttogtam bizonytalanul.
Felfelé tolta a csípőm, majd lefelé, egy állandó ritmust adva a mozgásnak. Picit gyorsabban, mint amit mertem volna, de rájöttem, hogy ez pont jó volt így. Minden mozdulatnál nyögtem egyet, és ő is sokszor felmordult. Fülembe suttogott néha édes szavakat, és csókolgatta hol vállaim, hol nyakam. Kezei egyre lazábban fogtak, és egyiket melleimhez vezette. Lágyan markolászta, ami még nagyobb hullámokat idézett elő bennem. Egyszer csak másik tenyerét is elvezette onnan, így teljesen magamtól irányítottam . Lassan dőlni kezdett hátra, mire megijedtem, nem tudtam támaszkodni semmire sem. De aztán kezeim mellkasára simította, és tovább folytattam .
- Mmm Angel... - morogta, és egyik kezét derekamra vitte, de nem azért mert irányított.Lassan cirógatott, miközben mozogtam felette.
Egyre magasabbra és magasabbra juttattam el mindkettőnk . Fehér pontok jelentek meg szemeim előtt és hangos nyögéseim csak fokozódtak. Harry hátravetett fejjel, nyitott szájjal lélegzett, mély torokhangokat kiadva. Azonban izmaim egyre fáradtak, és kezdtek a kimerültségtől fájni. Szavak nélkül értette a göndör fiú alattam, és megragadva derekam megállított. Lihegve fújtam párat, mikor is ő kezdte felfelé tolni csípőjét. Támasztottam erős mellkasát, tetoválásain cirógattam ujjaim és tenyereim , ahogy néztem izzadtságtól csillogó arcát, halántékára tapadt haját, és azt hogy jobban göndörödött pár nedvesebb tincse , homloka vonalánál. A puha ágytakarón a haja kócosan terült szét, és erős koncentrálás közben beharapta ajkait és szemeit lehunyta. Teljesen átadtam magam a pillanatnak. Fokozódó érzést kezdtem a hasamban érezni, tudtam hogy minek az előjele ez. Előbbre hajoltam, és oldala mellett támasztottam magam, hogy azt a bizonyos , édes pontot minden lökésével elérje. Pár mozdulat múlva ismét a mennyben éreztem magam. Hatalmas puffanás hallatszott, ahogy szárnyaim levertek valamit, talán egy tárgyat az éjjeli szekrényről. Tollaim szétfeszültek ahogy áradt ereimben az intenzív érzés. Rángatóztak izmaim, és a fiú is szorosan követett engem. Verejtékező mellkasára omoltam, és szárnyaimmal betakartam magunkat.
- Édes Istenem...- sóhajtottam fel, ahogy már is pörgettem vissza emlékeim , és elmélyedtem abban, mit is tettünk az imént.
Szabálytalanul lihegtünk, és Harry nyirkos hátam simogatta. Teljesen hozzá tapasztottam bőrömet. Mellem nyomta övét, és minden lélegzetünknél csak erősebben nyomódott a bőrünk egymáshoz. Isteni percek voltak, ám abban a pillanatban , amint eszembe jutott, hogy hogy kezdtük, ijedten pattantam fel, és kis fájdalmat okozva csúsztam le róla.
- Mi történt? - kérdezte ijedten, mire kapkodni kezdtem valami felső után.
- A süti ! - mondtam felkiáltva, mire hangosan nevetni kezdett.
Mosolyogva rohantam ki a szobából, ahonnan már éreztem a csoki mennyei , terjengő illatát. De aztán a göndörke hívogató ajkaira gondoltam, és az jutott eszembe, sosem lesz semmi olyan édes, mint Ő...
Oké... befejeztem xd Kussolok, jó olvasást Darlings <3 Ja és légyszii komizzatok, mert ezzel rengeteg erőt adtok, hogy írjak <3
/Angel szemszöge/
Elszakadtam Harry ajkaitól, és mindketten a hangos kiáltás felé kaptuk a fejünk. Lesokkolva álltam ott, és néztem, ahogy közeledik felém kiabálva , és zokogva. Haja most hosszabban lobogott szemébe, és ruhái furcsán egyszínűek voltak.
- Angel! Angel! TE JÓ ÉG! - ért a pavilon alá, és majdnem feldöntve omlott vállaimra és rázkódva, hüppögések közepette szorongatott. Nem bírtam megszólalni, csak álltam fagyottan, és az események egyszerűen nem akartak feldolgozódni bennem.
- Gina? - ocsúdtam fel, és karjaim lágyan köré vezettem. - elvált tőlem, és megtörölte szemeit, melyekben felcsillant az öröm, hogy visszakapott valamit, melyet rég elveszettnek hitt.
- Angel... én.. én nem tudok mit mondani... - hüppögött párat, majd rendbe szedte magát.
- És sem... - nem voltak képes rendes mondatot fabrikálni magamban, mert egyszerűen nem hittem szememnek. Itt van előttem Gina... Itt van az én régi "testvérem".
"Te jó Isten! Nem hiszem el! Itt van, a karjaimban..." - szinte sikongattam, és pár kósza csepp nekem is gyűlt szememben.
- Hova tűntél, miért tűntél el? Mit tett veled... Harry? - nézett hirtelen a hátam mögé, és düh lángolt a szemeiben. - MIT MŰVELTÉL VELE? MIÉRT VITTED EL TŐLÜNK? -rontott neki, mire alig tudtam vissza fogni.- MIT KÉPZELSZ TE MAGADRÓL? Angel, nem bántott? Nem sérültél meg. Esküszöm ha...
- Hey! Én nem csináltam semmit! - lépett hátrébb, és szemeimbe tanácstalanul fúrta smaragdjait.
- Gina, nyugodj meg, mindent elmesélek, adok válasz a kérdéseidre! Csak nyugodj meg! - csitítgattam, mire egy horkanást még neki szegezett a göndörkének, majd felém fordult. Ez az én Ginám. Hajthatatlan, és harcias. Imádtam, hogy sose lehetett sírni a közelében, hisz mindig elütött mindent egy jó poénnal. Vagy magával egy vicces, az ő természetében általános kitöréssel. Mint most a nyughatatlan horkanása. Apró mosoly húzódott ajkaimra, az ismerős gesztust hallva.
- Először is. Ne bántsd Harryt, mert... Ő a barátom! - jelentettem ki , hangsúlyozva az utolsó szót, mire kétségbeesetten nézett rám.
- Barát mint... mint hogy együtt vagytok? - szinte cincogott, hangja úgy az egekbe szökött. Elképedten nézett rám, azt várva hogy megcáfolva szavaim, egyszerűen elkezdjek zokogni, hogy mentsen meg.
- Igen, és mindent elmondok, de előbb egy kérdésem lenne! - mondtam, és csillogó szemekkel tekintettem hercegemre. - Hol van Benji és Zack?
Nem tudta a lány, hogy mit csináljon. Tátott szájjal nézett, szavaim mondhatni kizárva fejéből. Természetesen hallotta őket, de sokkos állapot alatt van. Tudom, hisz ismerem, minden egyszerre történő furcsa helyzetekben egyszerűen kikapcsol.
- Basszus... Ez most komoly? Együtt? Te és ez a...- Harry felmordult, mire a lány azonnal javította magát, és könyörögve nézett rám, mondjam neki, ez egy rossz vicc. Számomra az lett volna az, ha nem így lenne minden.
- Igen Gina, együtt vagyunk, szeretjük egymást, és Hawaii lenne DJ-vel meg napszemüveggel, ha... Mindent elmesélek, de nem akarom minden egyes banda tagnak külön-külön. Hidd el, miután hallani fogod az egész sztorit , máshogy nézel Felé. - intettem szeretet teljesen a göndörke irányába.
-Jézusooom! Hívom Zacket és Benjit!!! Nálunk, 10 perc múlva! - kiáltott fel, bár valószínűleg utolsó mondata már csak hangos gondolkodás volt.
Harry már-már ijedten pillantgatott rám, rettegve a hevesen kalimpálódó és telefonnak magyarázó lánytól. Tudtam jól, neki akkor sem voltak szimpatikusak a barátaim, mikor még frissen találkoztunk, de ez mindössze egy hiba, hisz mindannyian elítéltél egymást anélkül, hogy megismerkedtek volna.
- Induljunk! - suttogtam és jeleztem a már-már kiabáló lánynak, hogy mehetnénk a lakása felé, hisz ott lessz a találkozó.
A ballagás rohanásba torkollott, ahogy siettünk a lány házához.. Már csak azt vettem észre, hogy az ő bézs színű kanapéján ülök, Harry kezeit gémberedésig fogva, és válaszolgatok a roham szerűen ömlő kéréseire Ginának.
Több mint egy éve vágyom ezt a pillanatot. De annak küszöbén most pokolra kívánom magam és minden tettem, mely ide sodort, az idegességtől. Szívem hevesen kalimpál, és agyam azon kattog hogy miként reagálnak arra, hogy a semmiből, bejelentés nélkül egyszer csak itt termek.
Félek, nem fog "tetszeni" az a sztori, ami kerekedik a kérdezősködésből. Legnagyobb rettegésem, mindebből csupán egy "ijesztő torz, mutáns fajhoz tartozó lény vagyok aki egy egészségtelen , számomra ellenséget jelentő, gyilkossal alkot egy párt"
Gina nem bírta taglalni telefonba azt, hogy mi a fenét jelenthet az hogy "TOLD ÁT A SEGGED TE HÜLYE MERT ANGEL VISSZA JÖTT!!!" Nem is a jelentését, hanem a hihetőségét. Rengetegszer szoktunk viccelődni egymással, így lehet ezt is annak nézik a többiek. Egy kétség nincs, biztosan itt lesznek. Én pedig tényleg itt ülök, oldalamon a göndörkével, és a folyamatosan faggatózó Ginával.
- És most mi ez a "szárnyasdi"? Miért fehér a szárnyad? Meg hogy van ez? - kérdezgette egyfolytában, de mire akármit is mondhattam volna, a csengőre ült valaki -minden bizonnyal vendégeink- és mellette kopogás árasztotta el a kicsi nappalit, ahol a szárnyam - az új minden bizonnyal - nem férne el.
Gina izgatott lépésekkel szelte át a bejárati ajtóig vezető szakaszt, míg én egyre csak Harry kezeit szorongattam. Dübörgő ketyegőm elárasztotta füleim , és légzésem megszaporodott. Nem voltam sohasem ilyen ideges. A fiú hüvelykujjával simogatta a kezem, és noszogató pillantásokkal próbál valamelyest nyugtatni idegeimen.
Az előszobából értetlen "gyerekzsivaj" hallatszott be, ahogy Gina épp magyarázott a két oly rég hallott fiúnak. Ők persze ellenkeztek és vitatkoztak, mert azt hitték ez egy vicc lehet.
- Basszus már! Csak gyertek be, komolyan nem viccelek! Normálisak vagytok? Ilyennel sohasem! Tudjátok mennyire ki voltunk e miatt! - csattant fel az eddigieknél hangosabban, és a szobába lépett.
Mély bűntudat hasított lelkem legérzékenyebb és legmélyebb részébe. Ott ahol az emlékeim őriztem Róluk. Nevetgélve, vígan, minden bútól és bajtól mentesen, vagy épp együtt megoldva azt. Épp ha rossz jegyet kaptunk, vagy szét röhögtük a fejünk, mert egy vicc rosszul sült el, hogy magában mulatságosabb volt a helyzet mint maga a poén lett volna. Gyönyörű, gondtalan és régi idők... Amit most csinálok, ahhoz képest ég és föld... Felnőttem egy időre, de csak pár óra kellett itt, hogy játékos kamasszá változzak vissza. Azonban már nem tudom levetkőzni a tanítással, öléssel és az angyalvilág rejtett titkai megismerésével rám rakódott terhet, mely pecsétet nyom arra aki vagyok.
És megláttam a belépő sötét tincseket, csillogó szemeket, és a rossz fiús külsőt.... Zack lépett be a feszült légkörű szobába, és szemei azonnal felém irányultak. Földbe gyökerezetten állt ott, amivel elérte azt hogy Benj a törtetésével és teszetosza mozgásával egyenesen a hátának essen. De egyiket sem érdekelte mi történt, mert engem néztek. Mint valami bűvös mutatványt, vagy egy különös lényt. Minden reflektor rám szegeződött. Pillantások kereszttüze tartott fogva.
- Szentséges ég... - suttogta maga elé Benji, ami mottójává vált , és úgy látom maradt is az év alatt.
Felálltam a hirtelen fagyottságból, és lépkedni kezdtem feléjük. Hirtelen mondani se tudtam semmit, csak ölelésre nyitni kezeim, és a másik két fivéremnek számító személyt magamhoz szorítani. Semmit sem változtak szinte, ahogy Gina sem, csak valahogy a légkör nem olyan, mint ahogy egy szempillantás alatt szokott lenni, ahogy össze verődött a banda. Tudtam jól, ennek csakis én vagyok az oka, és az eltűnésem. De ezt visszaforgatni nem lehetséges már.
- Angel! Angel, komolyan te vagy az? - mondta olyan hangon Zack, mintha egy közeli rokona tért volna vissza a halálból. Sosem láttam előjönni az érzékeny oldalát, de hangja elcsuklott, ahogy pásztázta arcom, Benjivel együtt.
Gina is ide lépett, és egy csoportos ölelésben összefonódva ünnepeltük azt hogy ennyi idő után a megcsonkolt társaság újra együtt van.
Az este leszállt, de a szavak nem fogytak el a mesélés közepette. Hol gyászos hangulatban, hol önfeledt vígan ültünk egy körben, benne a göndörkével is, és meséltünk össze vissza vegyesen. Hasonlíthattuk a történeteket, és ügyesen szépítettünk minden fájdalmat okozót.Minden asztalra került. Az elejétől fogva, az hogy miért és hova mentem, mit tett értem Harry, s a hatalmas "Felicity" nevű fejezet minden részletén átnyálaztuk magunkat. Mindent ami tudok az Angyalokról és a Vadászokról és a TFW-ről. És gyászos napot , egy bátor személy életének elvesztését. Ott újra könny gyűlt szemeimbe, melyet kibukni nem hagytam. Értették ők sírás nélkül is, hogyan érezhettem , vagy érzek most.
Harry arcára pillantottam sokszor, és azt vettem észre, hogy a tulajdonképpen róla is szóló dolgokat nem épp vidáman hallgatja. Ő is ugyanúgy undorodik a Vadászoktól mint mi, ezzel együtt tudom hogy nem békélt meg lelke legmélyén azzal, hogy ő is az volt és ezt tette.
De nem csak az én és szerelmemmel közös történetünk hangzott el a délután folyamán. Minden ami az én barátaimmal történt ugyan olyan részletességgel hangzott el. Talán hihettem volna azt, hogy egyszerű emberekként csupa vicces sztorival jönnek , de nem tettem. Valahogy sejtettem, hogy ez lehetett, és utáltam és még mindig utálom is magam miatta. Gina teljesen össze omlott, ahogy a kétségek eláratak benne, hogy meghaltam, Harry tett velem valamit vagy ki tudja, és egészen a mai napig, nem is tért teljesen magához. Azonnal észre vettem az egyszínű öltözködésé. Ugyan úgy a fiúk is, de talán az mentette meg mindnyájukat , hogy itt voltak egymásnak, és segíthettek ha baj van. A megmarad tagok nem széledtek szét, és egymáshoz ragaszkodva bele törődtek, a helyi rendőrség sem tud mit tenni.
- Bár az is nagyon gyanús volt, hogy a házatok napokig feketében úszott, hisz senki sem kapcsolt villanyt...De aztán anyukád sem tért vissza, és ekkor nagyon megijedtünk. Tudod, első pár napban még azt hittünk, hogy csak pihenés kell, mert össze kaptál anyukáddal, vagy elutaztatok vagy épp Harry törte össze a szíved. Midig szerelmes típus voltál, jókat röhögtünk akkor. - nevetett fel Zack, ahogy közbe szúrta a megjegyzését.
-Hey! Ezt ne itt! - mordultam fel, mire a zöldszemű mellettem felkuncogott.
- Baaaszus, a pasiid! Maximum azért szólhatnál ha lepedőakrobatikáról okítanálak benneteket! - fojtatta Gina, mire felnevetett a társaság. Ha itthon lettek volna a szüleik, akkor biztosan még a rendőrséget is hívták volna, de jól még mindig meg van az a kecsegtető állásuk, hogy éjjel is dolgozniuk kell.
- Khmm... - köhintett egyet Harry, mire elpirultam. Eszembe szöktek azok a bizonyos képek, az első alkalmunkról. De egyáltalán nem olyan értelemben, mintha kellemetlen lenne. Sőt, talán túl élesen. Úgy éreztem nem kényelmes a padló, ahol körben ültünk. Mocorognom kellett, amit próbáltam úgy tettetni mintha törné a kemény padló a fenekem. Azonban ez a társaság túl jól ismer ahhoz, hogy az apró jeleket ne tudnák megfejteni.
- Ha-ha, jó vicc, hagyjuk már ezt! - nyögtem be félvárról, mert ez a téma mindig is az olyan tabu kategóriába tartozott számomra.
- Ang... - nézett mélyen a szemembe Gina, mire elkaptam tekintetem és elpirultam. Tudtam hogy ez lesz... - Angel, ugye nem...
- Hagyjuk ezt, ok? - krákogtam egyet és zavartan vakargattam a fejemet. A csend csak számomra volt kínos,. Harry átölelt, és egy puszit nyomott a fejemre.
-Te jó ég! Megtörtént?! - tapsolt egyet a lány majd a fiúk is hujjogatni kezdtek, meg fütyülni. - Én nem hittem volna rólad hogy te leszel a bandából az első! - nevetett fel, mire kerek szemekkel néztem , majd megforgattam azokat ahogy szétdűltek a röhögéstől.
- Ez az, nevessetek más kínlódásán! - sipítottam fel, mikor rájöttem, szívatnak engem. Csípőre vágtam a kezem, mikor is észrevettem egy széles mosoly mögé szorítja a nevetését a göndörke is. - Na ne! Te is elárultál Harry?! - mondtam, de már én sem bírtam komoly lenni, át adtam magam a jókedvnek.
-Vigyázott rád ez a birkafejű? - bökött a hercegemre Gina, mire most rajtam volt a sor hogy nevessek, ahogy elképedt arccal , kicsit sértődve nézett a lányra smaragd pillantással.
- Basszus! Ez nagyon tetszik! - szinte vinnyogott Zack, ahogy csapkodta a földet maga mellett.
Benji szájából már hang se szökött ki, úgy hahotázott. Csak feküdt és vergődött. Nagyon jól telt a hangulat.
Egészen addig, míg meg nem kértek rá, hogy nyissam ki a szárnyaim. Ekkor bizonytalanul válaszoltam tőmondatokat. Valamiért frusztrált az ha ilyen civil helyen van kint a szárnyam. Ők a barátaim voltak, nem egy veszélyes közeg, de bennem van, már belém ivódott az, hogy veszélyesnek érezzem. De végül bele mentem.
Furcsa volt. Sosem gondoltam volna, hogy egy egyszerű, napi rutinná vált művelet ilyen lámpaláz szerű idegességet tud kiváltani előlem. De legyőzve azt kieresztettem szárnyaim, mely hófödte hegycsúcsokként magasodott a társaság felé. A gyér fényben úgy csillogtak a tollak, mint fényes porszemek a levegőben. Apró fehér kis csillanásokkal a szárnyaim vonalai mentén. Óvatosan megmozdítottam, hogy a maguktól kieső pihék kijöjjenek belőle, megnövelve a varázsát a pillanatnak. Pár másodpercig a levegőben tucatnyi toll keringőzött körbe, és lágyan hullottak a földre mint a hópelyhek. Megbabonázva ültek és nézték ezt az apró mozdulatsort. Eszembe jutottak a történetek, amiket Seb mesélt azokról az angyalokról, akik megmutatták embereknek a szárnyaikat. A fekete kolosszusokat mindenki szurkosnak hitte, és azonosították az ördög szolgáival. A fekete sosem volt a szentség, a nemes tulajdonságok színe. Mindig is a rossz, a romlott dolgok szimbóluma volt. Épp ezért titulálták a fekete macskákat boszorkányok csatlósaiként, a hollókat a halálhír hozójaként. És az angyalok nemzetségét a sátán gyermekeiként.
De úgy kéne lennie minden angyal körében tartózkodó beavatott embernek, mint most itt, ez a társaság. Az eget és a földet most egy apró dolog választja el egymástól. Egy szín...
- Nem értem miért félnek tőletek az emberek, gyönyörű vagy Angel... Egy igazi angyal... - sóhajtott fel Benji, és egy tollpihével játszadozott a kezében.
- De ti is először féltetek tőlem. a fekete szárnyaimtól. Ezek fehérek, a köztudatban pedig én az Isten hírnöke lennék vagy mi. De fekete szárnyakkal? Tudjátok jól mert elmeséltem, mi lennék... És én vagyok jelenleg az egyedüli a világon. Legalább is, nem tud a TFW másról. Vagy az angyalok nemzetsége. - sóhajtottam fel, majd felálltam.
Az ablakra nézve az ég már nagyon sötét és borongós is volt. Lehet eső lesz.
- Menni kéne... - mondta a gondolatommal egyszerre Harry.
- Igen... Bár én szívesen maradnék még. És fáradt sem vagyok. - mondtam sóhajtava.
- Angel, mi lenne ha míg itt vagytok, ott aludnánk nálatok? Ezernyi történetem van, amit tudnotok kell, mert szétröhögitek magatokat! - mondta Gina vidáman, mire kattant az agyamba valami.
- És ha holnap aludnátok? - mondtam ki hangosan a gondolatnak szánt szavakat, de aztán csak erősítettem magamon, ahogy szemeim Harry és a banda között vezettem.
- Felőlem?! - mondta a fiú egy vállrándítással, úgy láttam nincs neki sem ellenére. Legalább megtöltjük az a hatalmas palota szerű házat.
- Bár a szobák a mienken kívül porosak.. - tanakodtam el, mire csak az zökkentett ki, hogy fütyülnek megint valamin.- Mi van már megint? - tettem csípőre a kezem.
- Közös szoba? Mármint együtt aludtok? - húzogatta a szemöldökét Benji, mire a szemem forgattam.
- Igen, na akkor benne vagytok, hogy nálunk legyetek? - kérdeztem, mire mindenki bólogatott.
- Akkor azt mondom hogy én Benjinél alszok, Beji hogy Zack-nél, Zack pedig hogy nálam, és letudva, hogy a szüleink ne tudjanak rólatok! - mondta Gina. Még jó hogy nem erősködött valamiért, hogy közöljük ezt az egészet az ő szüleivel is.
- Oké. - mondtuk egyszerre Harryvel.
- Oda tudtok akkor holnap jönni egyedül is a Gregory házhoz? Mert ha veletek megyünk akkora lesz a hangavar hogy mindenki kijön megbámulni minket! -nevettem, mire egy vállba ütést kaptam Ginától.
- Te kis gonosz! De igen, jó lesz! - mondta.
- Akkor gyertek majd! Sziasztok! - köszöntünk el, majd kimentünk Harryvel a házból, és sietősen hazafelé szedtünk a lábunk.
Az ajtó amint bezárult mögöttünk, elém állt a göndörke, akadályozva az utat. Először azt hittem valami baja van, de kaján mosolyából már sejtettem mit akarhat. Jeleket már a társaságban is küldött felém, amit csak én ismertem. Érintések, melyek vággyal teltek voltak. Furcsa érzés járt a testem. Szemeibe nézve ugyan azt a tüzet láttam, mint akkor .
Látván, hogy nem moccanok az ajtó mellől, lassú és sokat sejtető léptekkel indult meg felém. Araktalanul is gombóc gyűlt a torkomban arra a gondolatra, ismét szeretné. Alig pár centire állt meg tőlem, és ajkai gyorsan közeledtek. Egy szempillantásnyi időm volt, hogy döntsek mi legyen. Megijedtem a gondolattól, és a bennem feltörekvő vágytól, mely tagadhatatlanul ott lappang azóta a pillanat óta, hogy megettük. De végül a kezemmel akadályoztam meg, hogy megcsókoljon. Mellkasának támasztva toltam picit el, elhajolva tőle.
- V-vacsorát k-készítek. - jelentettem ki, és kitértem csapdájából. Éreztem pillantásait rajtam, és a csalódottságot a levegőben.
A konyhába iszkolva rögtön kotorászni kezdtem. Fogalmam sem volt róla, hogy mit csináljak enni, gyorsan kellett kapcsolnom, mert hallottam lépteit, és ha látja hogy tanácstalanul állok a hűtő előtt, rögtön tudni fogja hogy ez egy terelő akció volt. Bár szerintem tudja... Sosem utasítottam vissza csókját így.És kijelentem, soha többé nem teszem. Úgy érzem, hogy teste melege eltűnésével , most a fojtogató hideg lett úrrá testemen. Hasamban pedig egy érzés egyre csak nő, mely mintha ott sem lenne, de érzem, hogy a kontrollt kezdi kivenni kezeimből. Remegve nyúltam a tojásokért, a tejért, majd kutattam a liszt után. A látszat alibi már megvan, azt kell kitalálni, ezekből mit lehet gyártani, ha kérdezi. Hmm... Muffin? De vacsorára? Mindegy az jó lesz!
Amint belépett a helységbe, mintha ezer szikra kezdett volna pattogzani bőröm felszínén. Végig perzselt tekintetével, ahogy a nagy keverő tálat próbálom lekísérletezni a szekrény legmagasabb polcáról. Egyáltalán miért van ott? Lábujjhegyre állva nyújtózkodok, de még csak meg sem tudtom érinteni az edényt, nem hogy elérni. Ekkor hátulról nekem simult egy magas, és izmos test. Miközben egy könnyed mozdulattal leveszi az eszközt , addig szabadon lévő kezét a próbálkozás következtében kivillant hasfalamra simítja, és lassan végig vezeti rajta.
- Tessék! - suttogta hátulról fülembe, és letette a konyhapultra a tálat. Majd hátrébb lépett, és az asztalhoz dőlt. Megtámasztotta kezét a falapján, és úgy nézte, ahogy csöndben feltöröm a tojásokat, és bele rakom a cukrot, amivel kikeverem.
Minél hamarabb túl akartam esni, de egyben ott volt az is, hogy akkor mit találjak ki, kifogásnak. egyszerűen magam sem értettem miért , de nagyon féltem. Nem attól hogy fájni fog, egyszerűen csak tartottam tőle. Idegen, még úgy is, hogy átéltem egyszer.
Egyre lassabban kezdtem tenni a dolgokat, minél jobban húzni az időt, míg készítem a pofon egyszerű süteményt. A de azonban már a tojáshab után két lépés és befejeztem a műveletek rövid sorát.
A kis papírokba adagoltam a csokis masszát, majd a sütőbe helyeztem az egész sütőformát. Bezárva az ajtaját a sütőnek két kart éreztem a csípőmnél, ami rögtön meg is fordított , és a konyhapultnak nyomott.
Harry teljes alakja felettem tornyosult. Teste hozzám simult teljesen. Ajkaink között milliméterek voltak. Én mégsem a közeli helyzetet élveztem ki, hanem a gyomromban tomboló ellentétes érzések háborúját figyeltem. Ahogy az ijedtség, és a vágy tombol bennem. Szinte veszekedett a testem önmagával, hogy mi legyen. Az agyam félt, de minden porcikám kívánta a fiú vágyakozó érintését. Kívánta ajkait, mely egyre többet és többet akart.
- Mi a baj? - szólt, majd komolyan szemeimbe nézett. Most valahogyan a Vadászt láttam benne, ahogy a tekintélyt parancsoló és ellentmondást nem tűrő énje uralkodik felette. Minden mozdulata dominanciát sugárzott.
- S-semmi... - motyogtam, és az órára néztem, és számolgatni kezdtem saját magam terelgetésére, hogy mennyi idő kell, míg megsülnek a sütik.
- De igen! - mordult fel, és szorosabban tartott. Mintha félő lenne, hogy elszököm előle. Mindegy lenne, mert megtalálna. -Nem kívánsz? - kérdezte,és ajkai cirógatva vándoroltak nyakam vonalán. Kezei azonnal a kemény tartás alól meglágyultak, és oldalamra tapasztva őket , felfelé tolták az anyagot.
- H-Harry... - súgtam, és a levegőt szinte sípolt ahogy beszívtam. Elégedetten mordult fel , ahogy elfojtott hangomból testem reakciója mind lelepleződött. Igen is, nagyon akartam érintését és csókjait mindenhol.
A fejem úgy érzetem nehéz, hátra akartam vetni, hogy ajkai simogatását mindenhová kiterjessze a bőrömön. Testemből az erő kiszökött, és kajaiba vágytam omlani, hogy erős izmaival tartson. De észbe kaptam, és szinte riadtan rezzentem össze, ahogy alfelét nekem nyomta finoman, és egy érezhető, de még kicsi duzzanatot éreztem.
- N-ne! - mondtam halkan, de óvatosan nekem dörzsölte magát. - K-kérlek. Hagyd abba! - erélyesebben igyekeztem mondani.
- Angel, mi a baj?! - mondta, de nem válaszoltam. Erősebben markolta meg a csípőm, és egyik tenyerét nadrágomba vezette, megfogva a fenekem.
- F-félek... - hangom halkabb volt mint egy nyári szellő. Még én is alig hallottam meg, és azt reméltem hogy a fiú pedig ne is tudjon róla, hogy kiestek számon.
- Nem fog fájni soha többé... -hagyta abba tevékenységeit, majd ismét össze kapcsolta tekintetünk. Láttam szemében azt a vívódást ami átsuhant rajta a pillanat. Nem akartam hogy utálja magát, mert akkor fájt.- Soha!- egy mozdulattal megfordított, hogy fenekemnek nyomódjon egyre csak gerjedő dudora, mire belőlem egy sóhaj szaladt ki. - Soha... - ismételgette a szót, miközben nadrágom gombját és cipzárját bontotta ki, majd félig lehúzta.
Nem bírtam koncentrálni. A testem elvesztette a kontrollját, ahogy az érintések kivették belőle minden tiltakozását. Bőre súrlódása a vékony, nyári anyagon olyan érzés volt, mintha tüzes vasat vezettek volna végig a területen. Ám nem fájdalommal égetett, hanem tömény vággyal.
Felhajtotta a pólóm anyagát kicsit, s mire reagálni tudtam volna, azonnal a nadrágomba vetette ujjait, és fehérneműm vékony anyagán keresztül érintett.
- Mmhh... - szakadt ki tompán egy elfojtott nyögés belőlem, és orromon fújtatva eresztetem a levegőt ki.
- Ennél még csak jobb lesz! - motyogta kéjesen fülembe, és körözni kezdett hosszú ujjaival.
Másik kezével közben teljesen lehúzta a cipzárt, hogy jobban hozzám férjen. Erőteljesebben érintett, mire izmaim össze rándultak legbelül. Testem reakcióinak nem tudtam parancsolni, fenekem jobban neki nyomtam, és előre hajlottam, ahogy egy nyögést váltottak ki belőlem ügyes ujjai. Halkan mormogott a fülembe elégedett rekedtséggel, ahogy lassan csípőjét nekem dörzsölte.
- Olyan édes lesz mint a méz... Ezerszer mámorosabb mint a bor... - hangja mélyen zengett fülemben, melybe hátulról bele harapott érzékien. Testemben végigcikázott egy villám, és alhasamban robbant ki a dörgése, kéjhullámként.
Egy pillanat alatt a nadrágom lejjebb húzta, és bugyimba vezette kezét, ismételgetve a köröket, egyre mélyebbre barangolva.
- Mmm... Már most nedves vagy nekem. - suttogta sziruposan szavait, mire libabőr futott végig kezeimen és combjaimon.
Másik kezét ismét hasamra vezette, és fel-le simítva ingerelte felhevült bőröm. Lassan a világ kiszorult a látómezőmből, és a fények furcsa formákként jelentek meg tekeregve előttem. Az euforikus érzés kezdett kibontakozni bennem, ahogy legérzékenyebb pontomon érintett lábaim között.
Hirtelen abba hagyta, és lerántotta a nadrágom,, de mielőtt kérdezhettem volna, terpeszbe állított, és lenyomta felsőtestem a konyhapultra. Hátulról csúszott a bugyimba, és óvatosan egy ujját felvezette. Hangos nyögést váltott ki a hullám mely végig söpört testemen. Egyáltalán nem fájt. A kéj nem keveredett semmilyen kellemetlen érzéssel. Tiszta élvezet volt, tömény mennyiségben. Csípőm hátra mozdult, ahogy ujját előbbre tolta még jobban. Elégedett simításokkal jelezte, tetszik neki ahogy hallatom kéjesen hangom. Majd lassan kihúzta, és meg egy ujját hozzá téve végezte el a mozdulatot. Önkívületben nyögtem, ahogy ismételgette egyre nagyobb intenzitással. Közben tapogató szabad keze egyre lejjebb húzta a vékony alsóneműm, és csiklómra tévedt. Egy ritmusban kényeztetett a két keze.
Ajkai megtalálták tarkóm, és lassan haladva indult el vállaim felé. Simogató kezét az ingem tetejéhez vezette, és egy kézzel pattintotta el a gombokat egyre csak lefelé haladva. Végig érve, csókokkal hintve vállamról tolta le az anyagot, mely a földre esett. Ekkor abba hagyta minden tevékenységét. Hallottam ahogy zsebében kotorászik, majd oldalamnál elnyúlva egy óvszert helyez a konyhapultra.
Majd ismét megfordított, hogy szembe legyek vele. Megcsókolt, tüzesen és mélyen. Ajkaink keringőztek egymással, egy gyorsított ütemű, képzeletbeli melódiára. Felvezettem ujjaim hajába, szabad kezemmel pedig hol bicepszét markolásztam hol pedig erős vállvonalát. Közben levezette fenekem alá kezeit, és egy mozdulattal felültetett a kissé hideg, gránit lapra, s miközben ajkai becézték enyémeket ügyesen eloldotta utolsó rajtam maradt ruhadarabom, és a többi textil sorsára jutott.
Megszakítva csókot, pólója aljáért nyúlt és egy pillanat alatt lekapta magáról. Egy lépést hátrébb lépett, és meztelen testemen végigmért. Azonnal össze zártam lábaim, és melleim takargattam. Pirulva sütöttem le szemeim, és a padlót bámultam. Ekkor kezeit térdeimre helyezte, és megpróbálta szétnyitni a combjaim, mire ellenkeztem. Szégyelltem magam, hogy ruha nélkül néz végig rajtam.
- Ne takargasd magad Angel... Olyan gyönyörű vagy!- suttogta, és fülembe csókolt.
Kezeit hátamról fenekemre, majd végig egy vonalon a combomra simította, végül elérve térdem, széthajtva azokat lépett be közéjük.
Lágyan ringatóztunk a csókban , ami néhol heves, néhol lágy és féltő volt. Óvatos kezekkel nyúltam le gatyájához. Testeink olyan közel voltak egymáshoz, hogy minden apró mozdulattal Harry férfiassága felett feszülő anyaghoz hozzáértem. Kissé remegő ujjakkal oldottam el a gombot a fiú nadrágján, majd húztam le a cipzárt. A tompa puffanással ért földet, amiből kilépve, gyors mozdulatokkal rágatta le magáról a fekete alsóneműjét is. Ismét az oldalamhoz nyúlt, és a konyha pultól felemelte a fénylő kis zacskót, majd fogával ráharapva tépte fel azt. A szemkontaktus végig megmaradt közöttünk, ahogy legyúlt, és felgörgette magára az óvszert. Közelebb lépett. Nekem nyomódott teljes hosszúsága, mire ijedten szisszentem fel. Lehunytam a szemeim, és próbáltam valami másra fókuszálni, amitől megnyugszom.
- Angel... lazítsd el magad! - suttogta, majd megéreztem ismét két ujját, ahogy óvatosan közeledik kapumhoz, majd lágyan belép velük rajta és mozgatja őket ki-be, majd hozzá tett egy harmadikat is.
- H-Harry... - vetettem hátra fejem, és nyakába kapaszkodtam meg. Nem éreztem a mégis várt fájdalmat, kicsit feszített, de mennyei érzés folt ahogy lassan felfedezett. Egy ponton minden izmom össze rándult picit. Eltalálta érzékenyebb részem. Többször is vissza térve oda, egyre hangosabb nyögéseket kiváltva belőlem.
- Készen állsz? - kérdezte, mire halványan bólintottam - Lazulj el! - suttogta, és éreztem ahogy ujjai helyet nekem tolul és lassan csúszik befelé.
- Mhhh! - hajoltam vállába, ahogy nagyon feszített odalent, de közel sem fájt annyira, mint először. Azonnal lüktetni kezdtem oda lent, ahogy minden kellemetlen érzés lassan feloldódott. Óvatosan hátrébb mozdult, majd újra lökött csípőjével előre. Teljesen kitöltött.
Hangosan nyögtem ritmusával egyszerre a szófoszlányokat, amik ajkaimra jöttek . Halk morgásokat hallatott, és fújtatott, ahogy egyre erősebb intenzitással lökött. Megfogta a csípőm, és erősen és mélyen tolt. Teljesen kijött majd tövig visszament. Kapaszkodtam szélles vállaiba, és lábammal egyre jobban szorítottam magamhoz. Összekulcsoltam csípője felett bokáim, és teljesen egymásnak feszültek testeink. Ő is felnyögött, ahogy a heves lökéseket egyre jobban gyorsította. Minden mozdulat egy lépcső fok volt felfelé a mennybe, sőt, párosával szedtük azokat. Homlokát az enyémnek támasztotta, ahogy közeledett a kapuhoz mely a mámortól választ el minket. Majd a legerősebb lökésénél mintha mély vízbe dobtak volna, úgy terjedt el bennünk az élvezet. Egyszerre szippantott magába a mély és lökött magasra egy hullám, hogy átléptük az aranyozott küszöbét a mennynek, egy pillanatra.
Pár pillanat múlva azonban meglepődtem amikor a levegőbe kapott. De mire észbe kaptam, már csókolózva küzdöttük fel magunkat az emeletre, a hálószobába. Hangos puffanással csapta be lábbal az ajtót a fiú, majd egyenesen az ágyhoz lépkedett.
Leült, engem fogva a szélére, majd megemelte csípőm, így kicsúszott belőlem. Elnéztem pirulva, miközben a használt gumit leszedi magáról, majd bekötötte, és a földre dobta jobb híján.
- Később elintézem. - nyomott egy csókot furcsálló pillantásom látva.
Lassan hátra kezdett dőlni, mire követtem volna, de kezeit mellkasomnak támasztotta.
- Ne, most maradj! - mondta rekedtesen, majd egy picit mozgolódott alattam, és tekintetét enyémbe vájta. - Állíts fel! - mondta rekedtesen, mire félve lepillantottam most ernyedt férfiasságára. Rögtön el is kaptam szemem, és két rózsa kúszott orcáimra, ismét.
Tehetetlenül ültem felette, és görcsösen emeltem tettre kezeim, de mindannyiszor félve húztam vissza őket.
- H-hogyan? - már egész arcom paradicsom vagy főtt homár színűvé festődött, és lehunytam szemeim, ezzel is megpróbálva leplezni zavartságom.
- Segítek. - mondta, de hangjában semmi gúny sem volt. Arcomhoz emelte kezét, és finoman cirógatta meg a felhevült és kipirosodott bőrt. - Nyisd ki a szemeid! - suttogta, és én félve néztem smaragdjaiba. Ismét a fekete gyémántként csillogó pupillája körül csak egy hajszálvékony , zöld szalag volt. Mély és vággyal telt volt pillantása, ami bennem is vágyat támasztott fel. Egy röpke magában kimondott szótól sikerülne a mennyekbe jutnom, ha csak nézésével közölné.
Arcomról lassan kezdett egy vonalban lefele haladni. Végig simított nyakamon, vállamon, majd karomon siklott, egészen ujjaimig, melyeket megfogott, és vezetni kezdet. Végig szemkontaktus tartva érintette magához először csak ujjbegyeim, majd széthajtva egész kezem, rásimította a lüktető bőrre, majd sajátját is enyémekre tette. Pici kezem a két nagy dolog között elveszni éreztem. Ujjaimmal körbe fontam férfiasságát jobban, és ekkor elkezdet felfele vezetni markom. Jóleső mordulást hallatott, ami valamelyest bátorított.
Éreztem ahogy erei lüktetnek bőre alatt. Furcsa volt, ahogy mozdulatainkra sóhajok szöktek ki torkán. Lehunyta a a szemét, és kezével jobban rászorította az enyémet, egy hangosabb szusszanás kíséretével. Majd elemelte onnan sajátját.
- Csináld , kérlek! - szinte nyögte a szavakat.
Lassan siklottam végig teljes hosszán , és felbátorodva mordulásaira, picit gyorsabb iramban kényeztettem.
Minden mozdulatomra ritmusosan mozgatta picit a csípőjét, és kezemben keményedni kezdett hossza. Tapintása, mint a fémre húzott bőr lett volna. Furcsa, sosem éreztem ehhez foghatót. Szemeit becsukta, és néhol összeszorította, mikor nyögés szaladt volna ki száján. Ismét gyorsítottam picit.
- Ah, Angel... - ejtette ki telt aljai közül, ahogy hátra vetette a fejét, és csípőjével erősen felfele lökött. - E-elég l-lesz! - mondta, majd kezét az az enyémre helyezve leállított. Ijedten kaptam tekintetem arcára. - Nagyon jól csináltad, de érezni szeretnélek... - megragadva kezeim közel rántott magához. Mellem teljesen neki nyomódott kemény izmainak, és az ő merevedése az én hasamnak. - ... téged!
Bent rekedt a levegő, ahogy végig nyalta érzékien a fülcimpám, majd hirtelen megfordult velem, és ő volt felül. Mélyen csókolt, és kezei fel s le jártak testemen, ahogy az enyém tette az előbb férfiasságán.
- Kikészítesz! - mormogta fülembe - De most te jössz! - folytatta, és ügyes ujjaival ismét érzékeny pontomon ügyeskedett.
Oly mértékbe csaptak fel belsőmben a lángok, mintha egy pici tábortűzre benzint locsoltak volna. Szinte marta bőre az enyém, ahogy érintkeztek a meztelen felületek. Egy pillanattal később azonban ürességet és hideget éreztem, ahogy már is állásba lökte magát, és utazótáskáinknál kotorászva valamit nagyon hevesen keresett. Majd megtalálva mellém huppant, és már is villant az ezüstös zacskó ismételten fogai között. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy hogy képes valaki egyre csak fokozni a hangulatot, egy ösztön szerű mozdulattal ennyire. Majd kezeim megfogta, és ölébe húzott.
- Te leszel felül! - zúgta fülembe, mire lefagyva meredtem rá, valami megváltó mondatért. Mindent próbáltam össze szedni fejemben, amit tudtam a szexről, és nagyjából tudtam mit kéne tennem, de nem lettem volna képes rá, hogy végrehajtsam.
- É-én nem tudom... - motyogtam, és félre néztem .
- De igen, segítek akkor! - suttogta , majd megfogta a csípőm, és kicsit felemelte. - Most fogj meg, és próbálj magadhoz igazítani. - adta ki az első utasítást, mire tétován ismét hozzá értem, és idegenkedve próbáltam cselekedni amit mond. Helyeslően mordult. - Jó, most kapaszkodj meg, próbálj lazítani, és úgy beleülni. - mondta, mire én vettem egy nagy levegőt, és kifújva tettem amit kért.
Most is éreztem a feszítést, de nem annyira már, sőt, nem is kellett várni, hogy jobb legyen. Azonnal éreztem, ahogy szétárad testemben az az ismerős érzés, és bejárja minden porcikám felpezsdítve azokat. Ő is élesen szívta be a levegőt, majd enyhén elnyitotta ajkait. Megcsókoltam valamilyen felindulásból.
- Ez az! Most pedig... - megragadta finoman a csípőm, és irányítva tolt feljebb, majd lejjebb. - Próbáld meg! - noszogatott, de tenyerei még tökéletesen illeszkedve tapadtak rám. Kicsit megemelkedtem rajta, majd lesüllyedtem, és éreztem, ahogy minden pontja bizseregve lökdös már most a csúcs felé.
Megismételtem a rövid mozdulatsort, ami sóhajt váltott ki belőle. Lassan mozogtam rajta, de eléggé ritmustalanul. Olyan könnyűnek tűnik, mikor ő csinál hasonlót. Teljesen érti a dolgát, én pedig szerencsétlennek érzem magam mellette. Leálltam, nem ment.
- Hé, semmi baj! - cirógatta meg arcom, ahogy próbáltam leplezni zavartságom. Megszorította csípőm, most erősebben, és iránytani próbált vele. - Próbáld meg még egyszer! - mondta egy mosoly kíséretében.
- O-oké... - suttogtam bizonytalanul.
Felfelé tolta a csípőm, majd lefelé, egy állandó ritmust adva a mozgásnak. Picit gyorsabban, mint amit mertem volna, de rájöttem, hogy ez pont jó volt így. Minden mozdulatnál nyögtem egyet, és ő is sokszor felmordult. Fülembe suttogott néha édes szavakat, és csókolgatta hol vállaim, hol nyakam. Kezei egyre lazábban fogtak, és egyiket melleimhez vezette. Lágyan markolászta, ami még nagyobb hullámokat idézett elő bennem. Egyszer csak másik tenyerét is elvezette onnan, így teljesen magamtól irányítottam . Lassan dőlni kezdett hátra, mire megijedtem, nem tudtam támaszkodni semmire sem. De aztán kezeim mellkasára simította, és tovább folytattam .
- Mmm Angel... - morogta, és egyik kezét derekamra vitte, de nem azért mert irányított.Lassan cirógatott, miközben mozogtam felette.
Egyre magasabbra és magasabbra juttattam el mindkettőnk . Fehér pontok jelentek meg szemeim előtt és hangos nyögéseim csak fokozódtak. Harry hátravetett fejjel, nyitott szájjal lélegzett, mély torokhangokat kiadva. Azonban izmaim egyre fáradtak, és kezdtek a kimerültségtől fájni. Szavak nélkül értette a göndör fiú alattam, és megragadva derekam megállított. Lihegve fújtam párat, mikor is ő kezdte felfelé tolni csípőjét. Támasztottam erős mellkasát, tetoválásain cirógattam ujjaim és tenyereim , ahogy néztem izzadtságtól csillogó arcát, halántékára tapadt haját, és azt hogy jobban göndörödött pár nedvesebb tincse , homloka vonalánál. A puha ágytakarón a haja kócosan terült szét, és erős koncentrálás közben beharapta ajkait és szemeit lehunyta. Teljesen átadtam magam a pillanatnak. Fokozódó érzést kezdtem a hasamban érezni, tudtam hogy minek az előjele ez. Előbbre hajoltam, és oldala mellett támasztottam magam, hogy azt a bizonyos , édes pontot minden lökésével elérje. Pár mozdulat múlva ismét a mennyben éreztem magam. Hatalmas puffanás hallatszott, ahogy szárnyaim levertek valamit, talán egy tárgyat az éjjeli szekrényről. Tollaim szétfeszültek ahogy áradt ereimben az intenzív érzés. Rángatóztak izmaim, és a fiú is szorosan követett engem. Verejtékező mellkasára omoltam, és szárnyaimmal betakartam magunkat.
- Édes Istenem...- sóhajtottam fel, ahogy már is pörgettem vissza emlékeim , és elmélyedtem abban, mit is tettünk az imént.
Szabálytalanul lihegtünk, és Harry nyirkos hátam simogatta. Teljesen hozzá tapasztottam bőrömet. Mellem nyomta övét, és minden lélegzetünknél csak erősebben nyomódott a bőrünk egymáshoz. Isteni percek voltak, ám abban a pillanatban , amint eszembe jutott, hogy hogy kezdtük, ijedten pattantam fel, és kis fájdalmat okozva csúsztam le róla.
- Mi történt? - kérdezte ijedten, mire kapkodni kezdtem valami felső után.
- A süti ! - mondtam felkiáltva, mire hangosan nevetni kezdett.
Mosolyogva rohantam ki a szobából, ahonnan már éreztem a csoki mennyei , terjengő illatát. De aztán a göndörke hívogató ajkaira gondoltam, és az jutott eszembe, sosem lesz semmi olyan édes, mint Ő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése