Sziasztok!
Mielőtt még ujjongnátok , hogy ez egy új fejezet, csalódást kell okoznom... Igen, ismét.... Remélem végig olvassátok, és némi fényt adok, hogy miért is történt ez a végzetes hiba.
Mélyen röstellem, hogy bejelentés nélkül csak úgy eltűntem ennyi időre... Semmi életjel, vagy valami, hogy esetleg késik a fejezet...
Elkezdhetnék szabadkozni, és mentegetőzni kifogásokkal, de nem teszem, mert mondhatnám azt is hogy közösségi szolgálat vagy egyebek miatt, de igazából az igazság a legegyenesebb út. Ha van türelmetek végig olvassátok, a silány, nem is a védelmembe szánt szöveget...
Bár most kifejezetten az év végi hajtás terhe rám is rám szakadt, no meg hogy év vége fele fogy minden erőm ki, pedig csak most jön az igazán nagy munka... de nem érzem ezt mentségnek, mert az nem telik sokba hogy firkantsak nektek ide "pár" sort. Nem bújhatok ki ennyivel, hogy "Bocs , most ez, meg az volt, sorry!". Tudtam volna időt száni rá, de mint ahogy a mondás tartja "A lustaságom olyan mint a nyolcas szám. Fekve végtelen."
És egy picit talán a védelmembe még, hogy úgy gondolom sok bloghoz képes én igyekszem hosszú, és tartalmas fejezeteket írni (aztán eldől, hogy mekkora meg milyen mély lesz...) , míg sokan 3 sorral, meg egy "Bocsi csak ennyire tellett!" kijelentéssel felrakják azt a törpe fejezetet. Persze ezzel nem bírálni szeretném blogger társaim, mert az ő döntésük, és ki tudja milyen okok kényszerítik rájuk ezt. Vagy éppen azért hogy izgalmasabb legyen, hogy annyit posztolnak.
Elvileg az olvasónak kellene igazodnia az íróhoz. Én igyekszem maximalista lenni, bár úgy érzem ez lehet nem látszik... (bár mit is várnánk egy hobbiból író kezdőtől? ) Én nem szeretném, hogy ti igazodjatok annyira az én írásomhoz (bár kénytelenek vagytok sajnos...), maximum annyiban, hogy ennyi mennyiségű szöveget hetente egyszer tudok írni (meg amúgy sem lenne többre időm, még ha kevesebb is lenne. No meg valahogyan csak dől belőlem a szó, mikor egyszer leülök és "pötyögök valamit" a gépen, szóval muszáj ennyit leírnom xd)
Igazán nagyon sajnálom azokat, akik várták a fejezetet, és csalódniuk kellett ennyi időn keresztül, mert már bocs a kifejezésért , de b@sztam megírni. Az ok egész egyszerűen az én végtelen tunyaságomnak köszönhető. No meg rájátszik az ihlethiány is, ami csak tetézi ezt az egész helyzetet. Ezek ketten halálos elegyet alkottak, és íme, itt is a késés. És, hogy ezek a plusz napok megérték e, amit "pihenéssel töltöttem"? Hát... nem igazán tudom. Ihlet az némiképp szivárgott pár csepp a fejembe, de azon kívül nem történt semmi.
Szörnyen röstellem, hogy ennyi időre megvárattalak benneteket, a még csak nem is színvonalas írásommal (Az remélem tiszta mindenkinek, hogy egy kis hobbi eredményét olvassátok éppen.) , és aki még mindig követ, és egész végig kitartott mellettem, annak nagyon köszönöm a támogatást! Ez most már csak értetek íródik.
Nem írhatom le elégszer, hogy sajnálom, és mivel tudom, hogy a legtöbben át ugorják ezt a részt, és EZT főleg,mert nem is fejezet, csak egy silány szabadkozás, ami nem tud felmenteni a vádak alól, ezért kijelentem , hogy Alison Withe bűnösnek nyilvánítják!
Remélem megbocsájtható valamelyet ez a kiesés. Igyekszem össze szedni magam, és a tavaszi szünetben pótolni a hiányt! (legalább egy plusz fejezettel, még ezen kívül amit megírok remélem még ma! )
Ígérgetni nem akarok, mert ki tudja még mi lesz, és amúgy sem szeretek előre ígérgetni mert csak növeli a nyomást rajtam.
Szóval, még egyszer nagyon nagyon nagyon röstellem, és remélem ha meg nem bocsájtotok, de legalább követitek még a blogot.
Mielőtt még ujjongnátok , hogy ez egy új fejezet, csalódást kell okoznom... Igen, ismét.... Remélem végig olvassátok, és némi fényt adok, hogy miért is történt ez a végzetes hiba.
Mélyen röstellem, hogy bejelentés nélkül csak úgy eltűntem ennyi időre... Semmi életjel, vagy valami, hogy esetleg késik a fejezet...
Elkezdhetnék szabadkozni, és mentegetőzni kifogásokkal, de nem teszem, mert mondhatnám azt is hogy közösségi szolgálat vagy egyebek miatt, de igazából az igazság a legegyenesebb út. Ha van türelmetek végig olvassátok, a silány, nem is a védelmembe szánt szöveget...
Bár most kifejezetten az év végi hajtás terhe rám is rám szakadt, no meg hogy év vége fele fogy minden erőm ki, pedig csak most jön az igazán nagy munka... de nem érzem ezt mentségnek, mert az nem telik sokba hogy firkantsak nektek ide "pár" sort. Nem bújhatok ki ennyivel, hogy "Bocs , most ez, meg az volt, sorry!". Tudtam volna időt száni rá, de mint ahogy a mondás tartja "A lustaságom olyan mint a nyolcas szám. Fekve végtelen."
És egy picit talán a védelmembe még, hogy úgy gondolom sok bloghoz képes én igyekszem hosszú, és tartalmas fejezeteket írni (aztán eldől, hogy mekkora meg milyen mély lesz...) , míg sokan 3 sorral, meg egy "Bocsi csak ennyire tellett!" kijelentéssel felrakják azt a törpe fejezetet. Persze ezzel nem bírálni szeretném blogger társaim, mert az ő döntésük, és ki tudja milyen okok kényszerítik rájuk ezt. Vagy éppen azért hogy izgalmasabb legyen, hogy annyit posztolnak.
Elvileg az olvasónak kellene igazodnia az íróhoz. Én igyekszem maximalista lenni, bár úgy érzem ez lehet nem látszik... (bár mit is várnánk egy hobbiból író kezdőtől? ) Én nem szeretném, hogy ti igazodjatok annyira az én írásomhoz (bár kénytelenek vagytok sajnos...), maximum annyiban, hogy ennyi mennyiségű szöveget hetente egyszer tudok írni (meg amúgy sem lenne többre időm, még ha kevesebb is lenne. No meg valahogyan csak dől belőlem a szó, mikor egyszer leülök és "pötyögök valamit" a gépen, szóval muszáj ennyit leírnom xd)
Igazán nagyon sajnálom azokat, akik várták a fejezetet, és csalódniuk kellett ennyi időn keresztül, mert már bocs a kifejezésért , de b@sztam megírni. Az ok egész egyszerűen az én végtelen tunyaságomnak köszönhető. No meg rájátszik az ihlethiány is, ami csak tetézi ezt az egész helyzetet. Ezek ketten halálos elegyet alkottak, és íme, itt is a késés. És, hogy ezek a plusz napok megérték e, amit "pihenéssel töltöttem"? Hát... nem igazán tudom. Ihlet az némiképp szivárgott pár csepp a fejembe, de azon kívül nem történt semmi.
Szörnyen röstellem, hogy ennyi időre megvárattalak benneteket, a még csak nem is színvonalas írásommal (Az remélem tiszta mindenkinek, hogy egy kis hobbi eredményét olvassátok éppen.) , és aki még mindig követ, és egész végig kitartott mellettem, annak nagyon köszönöm a támogatást! Ez most már csak értetek íródik.
Nem írhatom le elégszer, hogy sajnálom, és mivel tudom, hogy a legtöbben át ugorják ezt a részt, és EZT főleg,mert nem is fejezet, csak egy silány szabadkozás, ami nem tud felmenteni a vádak alól, ezért kijelentem , hogy Alison Withe bűnösnek nyilvánítják!
Remélem megbocsájtható valamelyet ez a kiesés. Igyekszem össze szedni magam, és a tavaszi szünetben pótolni a hiányt! (legalább egy plusz fejezettel, még ezen kívül amit megírok remélem még ma! )
Ígérgetni nem akarok, mert ki tudja még mi lesz, és amúgy sem szeretek előre ígérgetni mert csak növeli a nyomást rajtam.
Szóval, még egyszer nagyon nagyon nagyon röstellem, és remélem ha meg nem bocsájtotok, de legalább követitek még a blogot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése