(Csak annyit így elöljáróban, hogy a köszönést az epilógus végére írom <3 Köszönök mindent srácok <3 )
Még aznap este különös dolgok történtek a TFW bázisán. A testek eltűntek - bár ezért akár egy cinkos Vadász is felelős lehetett - és Luciust holtan találták íróasztalára görnyedve. Fejéből a vér az X-alany mappára folyt, ezzel eláztatva, és használhatatlanná téve azt. Senki sem jött rá, ki volt az, vagy hogy miért tette, és a halott szerelmesek hogyan kerülhettek el onnan , de egy biztos, ez egy lázongást szít majd a világban.
A legtöbb tudós megőrült és önön kezével vetett véget életének. A Vadászok szétszéledtek, és nem választottak új vezetőt, a világon megbomlott a TFW rendje, lassan az Angyalok minden bázist bevesznek, és megsemmisítenek.
A szerelmesek története azóta minden Angyal hallhatott, és ez egyre jobban sarkallja őket a változásra. Többé nem a TFW irányít... Nem tartja sakkban a Titkos népet.
Gyönyörű napsütéses nap volt, a szellő lágyan fújt be a sírok közé. A lány halkan nevetett a széllel, s ahogy Angel lenge, nyári ruhájába bele kapott a fuvallat, a fiú nem tudta levenni róla a szemét. Közelebb lépkedett, és a lány derekára csúsztatta a kezét. Pásztázta az azúrosan csillogó szemeket.
- Egy igazi angyal... - suttogta, mielőtt lágy puszit hintett volna ajkaira. - Az én agyalom!
Angel csak pirulva tekintett el a smaragd íriszekből, és közelebb bújt a fiúhoz. Tudta, hogy nem vár rájuk többé semmi más, csak a boldogság.
Utoljára tekintettek vissza a szomorú arcokra, és mindenki szemében könnyek csillogtak. Zoe anyja vállára borulva pityergett, és Hayden sem tudta megállni , hogy az eddig tartogatott álca, mely mögé rejtette szomorúságát, ne hulljon le, és a sós csepp le ne gördüljön zöld szeméből a sírdombokra. A temetés titokban zajlott, hogy egy Vadász se zavarja,bár tudták, ennek a veszélye már csekély.
Ott volt Gina, Benji és Zack is, Angel anyja, és mindenki aki egy kicsit is számított. Szomorúan néztek alá a kőtáblára, melyre arany színű betűkkel voltak vésve a nevek, és az évszámok, meg egy pici tollat ábrázoló motívum. Most már tényleg örökké együtt lesznek, ez egyszerre gyújtott szomorúságot, és örömöt a gyászolók szívében.
Zoe apja vigasztalóan simogatta a lány vállát, és ezt mondogatta , magát is nyugtatva:
- Ők már egy sokkal jobb helyen vannak, békében.
Mindenki tudta, hogy valahol velük lesznek mindig, és már senki sem fogja üldözni őket.
Angel tényleg úgy érezte békesség lengi körbe, és egy könnyű fuvallattal küldött egy utolsó búcsút, s kéz a kézben tova sétáltak Harryvel a fénybe.
Hát srácok, nagyon szomorkásan írom most soraim, és egy picit aggódva is. Remélem nem sokkolt, vagy szított valami negatív érzelmet irántam senkinek sem a történet.
Tudom, tudom hogy drasztikus, és nagyon szomorú, hogy annyi küzdelem során végül még is ez történt, de talán ez adja meg a méltó befejezést Angel és Harry útjának. Boldogan élhetnek egy sokkal jobb világban. Azt már rátok bízom, ezután hova képzelitek el őket. Lehet újjá születnek, lehet a mennyben élnek, vagy ki tudja.
Nos, pár szó magáról erről az egész ciklusról...
Nekem könnybe lábadt a szemem, mikor az epilógus utolsó szavát is begépeltem, és még mindig köd üli meg elmém, hogy vége... Vége ennek a történetnek, és még mindig nem vagyok képes felfogni. Furcsa lesz, nem minden nap fellépni erre a történet-kezelő-izébizére (amivel írom, meg tudom szerkeszteni meg hasonló, ne magára a bloggerre értem, hanem csak erre az AV szekcióra :) ) és csekkolni, hogy jött e komment, feliratkozás, és hogy mennyi megtekintés...
Ó Jesszus, el is felejtettem, hogy időközben ennyi megtekintésem, ennyi feliratkozóm, és ennyi kommentem lett! El sem hiszem gyerekek! Én komolyan repesek az örömtől, hogy:
Úgy érzem számomra ez a kezdés nagyon jó volt, mint kezdő blogíró! Első történetnek ilyen adatok egyszerűen szerintem fantasztikusak! (nem, nem úgy értem, hogy mekkora király vagyok, hisz öm.. csak egy mezei blogot nézzünk meg mennyivel többen látták... ) És igen, itt most meg kövezhettek, hogy ezt mondom, mert tény, csak nézzük az egyik legkiválóbb és legkedvencebb blogot, amit olvastam (sry no reklámozás here :D ) , mikor kezdődött, ha jól emlékszem az első héten már többen olvasták, mint 8000. Öm... igen, ez tény, (mára már ha jól néztem a 100.000-t is meghaladta jócskán... ) de gondoljunk abba bele, hogy a semmiből egyik napra a másikra kanyarítottam egy fellángolásból egy blogot. Írtam, és ehhez mérten, egy hülye kis hobbi szinten alkotva ekkor eredményt értem el. És még csak nem is szeretnék ezzel foglalkozni komolyabban... Szóval én elégedett vagyok, életemben először ( és ha nagyképűnek tűnök ezzel, megvallom, hogy nem érzem magam annak, mert dicsekedni senkinek sem fogok ezzel a kis nyúlfarknyi eredménnyel... kb az olyan lenne mintha J. K. Rowlingnak ecsetelném, hogy az újságban majdnem megjelent egy verse xy-nak )
Külön részbe, aláhúzott betűkkel írom a köszönetem a kommentelőknek, mert EL SEM HISZITEK EGY KOMMENT MENNYI EGY BLOGGER SZÁMÁRA! Olyan mint egy reggeli kómás fejnek a dupla kávé, a kisgyerekeknek egy zacskó cukor, vagy egy hideg, esős és szörnyű napon egy meleg és vidító anyai ölelés, meg egy puszi az arcra. Fényt hozott a lelkembe srácok! Imádlak benneteket! KÖSZÖNÖM!
A 14 feliratkozót pedig szintén egy külön kis szekcióba emelem ki, persze ne név szerint. Hatalmas hála és köszönet, hogy egy-egy napon, mikor megláttam a blog címe mellett a bloggerben , hogy még valakit érdekel annyira történet, hogy vállalja, nyilávnos követését akkor.... "Nini, basszus hát ez tegnap eggyel kevesebb volt! VALAKI FELIRÍTKOZOTT! HUJÉJJ! ANYAAA NÉÉZDD ANNYAA VALAKI MEGINT FELIRATKOZOTT! EZ ÉLETEM LEGJOBB NAPJA! " " Kincsem.. ezt mondta mindegyiknél. " " Tudom, de hihetetlen! ANYUUU NÉÉZD MEG MÉG EGYSZEER! " ... igen... köbö... xddd
Furcsa, hogy részese voltam egy ilyen hosszú ideig tartó ciklusnak. Ez nem olyan mint az iskola, nem olyan mint egy sportkör.. Más. Ez valahogyan más. Nem is tudom mihez hasonlítani. Mikor írtam, magába szippantott a világa Angelnek és Harrynek. Álmaimban néha összefutottunk talán. A szívemben játszódott az ő történetük, és úgy érzem, mintha én is velük lettem volna. Azt hiszem értem már a nagy írók, mit értenek az alatt , mikor mondják, hogy mit éreznek , mikor írnak. Olyan, mintha olvasnék, de sokkal intenzívebb. Én alakítom hogy mi hol lesz, mi hogy történik, és a végeredményt még átalakíthatom. Furcsa, mintha varászló lennék... De talán az egyik legjobb dolog, ami történhet velem, és az én vadló módjára száguldó elmémmel :)
És ezt elengedni olyan, mintha azt mondanák az egyik napról a másikra, hogy "Pápá, mostantól nem élhetsz itt, vissza se jöhetsz! Ádíjjosz! "
... Szóval ilyesmit érzek én most...
És, hogy aki kalandra éhes, és úgy érzi hogy egy általam kreált újabb történetben velem akar tarnai, annak (perverziós ) vágyait most teljesíteni tudom! Uuuugyanis, egy következő bejegyszésben reklámozni fogom a következő blogom, aminek a Prológusa fent is van már!!!És minden új blogommal frissíteni fogom a listáját az utolsó bejegyzésnek :D
(ja még annyit, hogy azért pár kommentnek örülnék, hogy a történet hogy tetszett nektek, valam kis összegzés vagy ect :D )
Nos, drágaságaim, egy utolsó mondat, mielőtt fájdalmas búcsúm befejezném... Ti vagytok a legjobbak <3
Még aznap este különös dolgok történtek a TFW bázisán. A testek eltűntek - bár ezért akár egy cinkos Vadász is felelős lehetett - és Luciust holtan találták íróasztalára görnyedve. Fejéből a vér az X-alany mappára folyt, ezzel eláztatva, és használhatatlanná téve azt. Senki sem jött rá, ki volt az, vagy hogy miért tette, és a halott szerelmesek hogyan kerülhettek el onnan , de egy biztos, ez egy lázongást szít majd a világban.
A legtöbb tudós megőrült és önön kezével vetett véget életének. A Vadászok szétszéledtek, és nem választottak új vezetőt, a világon megbomlott a TFW rendje, lassan az Angyalok minden bázist bevesznek, és megsemmisítenek.
A szerelmesek története azóta minden Angyal hallhatott, és ez egyre jobban sarkallja őket a változásra. Többé nem a TFW irányít... Nem tartja sakkban a Titkos népet.
Gyönyörű napsütéses nap volt, a szellő lágyan fújt be a sírok közé. A lány halkan nevetett a széllel, s ahogy Angel lenge, nyári ruhájába bele kapott a fuvallat, a fiú nem tudta levenni róla a szemét. Közelebb lépkedett, és a lány derekára csúsztatta a kezét. Pásztázta az azúrosan csillogó szemeket.
- Egy igazi angyal... - suttogta, mielőtt lágy puszit hintett volna ajkaira. - Az én agyalom!
Angel csak pirulva tekintett el a smaragd íriszekből, és közelebb bújt a fiúhoz. Tudta, hogy nem vár rájuk többé semmi más, csak a boldogság.
Utoljára tekintettek vissza a szomorú arcokra, és mindenki szemében könnyek csillogtak. Zoe anyja vállára borulva pityergett, és Hayden sem tudta megállni , hogy az eddig tartogatott álca, mely mögé rejtette szomorúságát, ne hulljon le, és a sós csepp le ne gördüljön zöld szeméből a sírdombokra. A temetés titokban zajlott, hogy egy Vadász se zavarja,bár tudták, ennek a veszélye már csekély.
Ott volt Gina, Benji és Zack is, Angel anyja, és mindenki aki egy kicsit is számított. Szomorúan néztek alá a kőtáblára, melyre arany színű betűkkel voltak vésve a nevek, és az évszámok, meg egy pici tollat ábrázoló motívum. Most már tényleg örökké együtt lesznek, ez egyszerre gyújtott szomorúságot, és örömöt a gyászolók szívében.
Zoe apja vigasztalóan simogatta a lány vállát, és ezt mondogatta , magát is nyugtatva:
- Ők már egy sokkal jobb helyen vannak, békében.
Mindenki tudta, hogy valahol velük lesznek mindig, és már senki sem fogja üldözni őket.
Angel tényleg úgy érezte békesség lengi körbe, és egy könnyű fuvallattal küldött egy utolsó búcsút, s kéz a kézben tova sétáltak Harryvel a fénybe.
Vége
Hát srácok, nagyon szomorkásan írom most soraim, és egy picit aggódva is. Remélem nem sokkolt, vagy szított valami negatív érzelmet irántam senkinek sem a történet.
Tudom, tudom hogy drasztikus, és nagyon szomorú, hogy annyi küzdelem során végül még is ez történt, de talán ez adja meg a méltó befejezést Angel és Harry útjának. Boldogan élhetnek egy sokkal jobb világban. Azt már rátok bízom, ezután hova képzelitek el őket. Lehet újjá születnek, lehet a mennyben élnek, vagy ki tudja.
Nos, pár szó magáról erről az egész ciklusról...
Nekem könnybe lábadt a szemem, mikor az epilógus utolsó szavát is begépeltem, és még mindig köd üli meg elmém, hogy vége... Vége ennek a történetnek, és még mindig nem vagyok képes felfogni. Furcsa lesz, nem minden nap fellépni erre a történet-kezelő-izébizére (amivel írom, meg tudom szerkeszteni meg hasonló, ne magára a bloggerre értem, hanem csak erre az AV szekcióra :) ) és csekkolni, hogy jött e komment, feliratkozás, és hogy mennyi megtekintés...
Ó Jesszus, el is felejtettem, hogy időközben ennyi megtekintésem, ennyi feliratkozóm, és ennyi kommentem lett! El sem hiszem gyerekek! Én komolyan repesek az örömtől, hogy:
- 14 feliratkozó
- 62 komment
- (változó adat de mikor lezártam ennyi volt: ) 8367 megtekintés (... Ha csak a fele is volt az hogy olvasták,, már agyhalál közelébe kerülök... )
Úgy érzem számomra ez a kezdés nagyon jó volt, mint kezdő blogíró! Első történetnek ilyen adatok egyszerűen szerintem fantasztikusak! (nem, nem úgy értem, hogy mekkora király vagyok, hisz öm.. csak egy mezei blogot nézzünk meg mennyivel többen látták... ) És igen, itt most meg kövezhettek, hogy ezt mondom, mert tény, csak nézzük az egyik legkiválóbb és legkedvencebb blogot, amit olvastam (sry no reklámozás here :D ) , mikor kezdődött, ha jól emlékszem az első héten már többen olvasták, mint 8000. Öm... igen, ez tény, (mára már ha jól néztem a 100.000-t is meghaladta jócskán... ) de gondoljunk abba bele, hogy a semmiből egyik napra a másikra kanyarítottam egy fellángolásból egy blogot. Írtam, és ehhez mérten, egy hülye kis hobbi szinten alkotva ekkor eredményt értem el. És még csak nem is szeretnék ezzel foglalkozni komolyabban... Szóval én elégedett vagyok, életemben először ( és ha nagyképűnek tűnök ezzel, megvallom, hogy nem érzem magam annak, mert dicsekedni senkinek sem fogok ezzel a kis nyúlfarknyi eredménnyel... kb az olyan lenne mintha J. K. Rowlingnak ecsetelném, hogy az újságban majdnem megjelent egy verse xy-nak )
Külön részbe, aláhúzott betűkkel írom a köszönetem a kommentelőknek, mert EL SEM HISZITEK EGY KOMMENT MENNYI EGY BLOGGER SZÁMÁRA! Olyan mint egy reggeli kómás fejnek a dupla kávé, a kisgyerekeknek egy zacskó cukor, vagy egy hideg, esős és szörnyű napon egy meleg és vidító anyai ölelés, meg egy puszi az arcra. Fényt hozott a lelkembe srácok! Imádlak benneteket! KÖSZÖNÖM!
A 14 feliratkozót pedig szintén egy külön kis szekcióba emelem ki, persze ne név szerint. Hatalmas hála és köszönet, hogy egy-egy napon, mikor megláttam a blog címe mellett a bloggerben , hogy még valakit érdekel annyira történet, hogy vállalja, nyilávnos követését akkor.... "Nini, basszus hát ez tegnap eggyel kevesebb volt! VALAKI FELIRÍTKOZOTT! HUJÉJJ! ANYAAA NÉÉZDD ANNYAA VALAKI MEGINT FELIRATKOZOTT! EZ ÉLETEM LEGJOBB NAPJA! " " Kincsem.. ezt mondta mindegyiknél. " " Tudom, de hihetetlen! ANYUUU NÉÉZD MEG MÉG EGYSZEER! " ... igen... köbö... xddd
Furcsa, hogy részese voltam egy ilyen hosszú ideig tartó ciklusnak. Ez nem olyan mint az iskola, nem olyan mint egy sportkör.. Más. Ez valahogyan más. Nem is tudom mihez hasonlítani. Mikor írtam, magába szippantott a világa Angelnek és Harrynek. Álmaimban néha összefutottunk talán. A szívemben játszódott az ő történetük, és úgy érzem, mintha én is velük lettem volna. Azt hiszem értem már a nagy írók, mit értenek az alatt , mikor mondják, hogy mit éreznek , mikor írnak. Olyan, mintha olvasnék, de sokkal intenzívebb. Én alakítom hogy mi hol lesz, mi hogy történik, és a végeredményt még átalakíthatom. Furcsa, mintha varászló lennék... De talán az egyik legjobb dolog, ami történhet velem, és az én vadló módjára száguldó elmémmel :)
És ezt elengedni olyan, mintha azt mondanák az egyik napról a másikra, hogy "Pápá, mostantól nem élhetsz itt, vissza se jöhetsz! Ádíjjosz! "
... Szóval ilyesmit érzek én most...
És, hogy aki kalandra éhes, és úgy érzi hogy egy általam kreált újabb történetben velem akar tarnai, annak (perverziós ) vágyait most teljesíteni tudom! Uuuugyanis, egy következő bejegyszésben reklámozni fogom a következő blogom, aminek a Prológusa fent is van már!!!És minden új blogommal frissíteni fogom a listáját az utolsó bejegyzésnek :D
(ja még annyit, hogy azért pár kommentnek örülnék, hogy a történet hogy tetszett nektek, valam kis összegzés vagy ect :D )
Nos, drágaságaim, egy utolsó mondat, mielőtt fájdalmas búcsúm befejezném... Ti vagytok a legjobbak <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése